2008. június 10., kedd

Nevess!


Nevess, mert szeretem
Az arcod mosolyát!
Szemed tiszta tükrén
A lelked ragyog át.

Nevess, mert nem tudok
Nélküled nevetni!
Együtt a múltat is
El tudjuk temetni.

Nevess, - ha meghallom
Édes dallamát,
Lelkem fáradt húrjait
Így hangolja át!

Nevess, mert imádom
Azt a pici ráncot
A szemed sarkában,
Mely magához láncol!

Nevess, mert nem tud így
Senki sem nevetni,
Ne hagyd, hogy bármikor
El tudjam feledni!

 2008. június 9.

Emelj fel!


Emelj fel, hogy a dolgokat
Magasabbról lássam!
Emelj fel, hogy érezhessem,
Ha odafönt már más van.

Emelj fel, hogy halljam,
Ha szellő suhan át,
Hogy közelebbről lássam
A lélek mosolyát.

Mosolyog a szemed is,
És mosolyog a szád is,
Pillekönnyű nyugalmad
Átsugárzik rám is.

Két karod, mint bársony,
Lágyan ölel át,
Hallgatom a szívünk
Lüktető dalát.

Emelj fel, hogy
Megint önmagam lehessek!
Emelj fel, hogy
Többé sohase temessek!

Emelj fel, hogy
Újra önfeledt nevessek!
Emelj fel, hogy
Újra gondtalan lehessek!

2008. június 9.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...