Következő lenvásznamra
Festek egy kezet,
Elhagyom az arcokat,
És el a testeket.
Nem is festek semmi mást,
Csak egyetlen kezet,
Kezem, mindig kéznél van,
De száll a képzelet.
Megfestem hát saját kezem,
S, itt hagyom neked,
Mit fantáziád látni enged,
Majd hozzáteszed.
Lehetett-e kéz talán,
Mely gyermeket nevelt,
Vagy megtört anyját vezetgette,
Majd súg a képzelet.
Simított talán-e kéz,
Vagy durván eltarolt,
Elkapott, vagy ellökött,
Vagy inkább átkarolt.
Boldog volt, ha adhatott,
Vagy inkább ő kapott,
Tán ő szolgált másokat,
Vagy kiszolgáltatott.
Születni segített tán,
Vagy fegyvert forgatott,
Virágokat ültetett,
Vagy erdőt irtatott.
Karba fonva volt-e kéz,
Vagy mindig dolgozott,
Gyógyították orvosok,
Vagy ő gyógyítgatott.
Imára volt kulcsolva,
Vagy inkább gyóntatott,
Fenyegetett másokat,
Vagy inkább biztatott.
Új dolgokat alkotott,
Vagy mindig foltozott,
Tán okosan beosztott,
Vagy mindig tartozott.
Zsebre téve volt-e kéz,
Vagy ölelésre tárt,
Képzeleted útra kész,
Más nem szabhat határt.
Hagyj még kicsit tépelődni,
Ne sürgess hát ecset,
Ha vászonra terítem lelkemet,
Majd akkor festek kezet!
Következő lenvásznamra
Festek egy kezet,
Elhagyom az arcokat,
És el a testeket.
2010. június 25.
