2009. február 28., szombat

Csak ősz van



Halott levelek búcsúznak a fáktól,
Kik ázott kérgeikkel, mintha gyászolnának,
Égboltba markoló karcsú ujjacskákról,
Vízcsepp csurran, - mintha könnyei hullnának.

Nedvesen süppedő aranyló szőnyegen,
Erdő ravatalán nesztelenül lépek,
Áhítat száll lelkemre, de kétség mar a szívbe,
Lehet, hogy már halálomtól félek?

Ha már eltemetnek, s nem járom a tájat,
Aranyló lombját sem fogom már látni,
Szeretett erdőmnek nem fordítok hátat,
Itt szerettem járni, itt szeretnék hálni.

Itt fedje majd fehér hótakaró sírom,
Szunnyadó ibolyáknak védelmet ő adjon,
Ha langyos tavasz jön, szellő simogassa,
Illatos kék szirma gondtalan fakadjon.

Forró nyári éjen, rezgőnyár meséljen,
Rekkenő hőségtől langyos enyhet adjon,
Árnyas bokraiban csalogány daloljon,
Anyját váró őzgidácska rejteken maradjon.

És ha aranyszínben játszanak az ágak,
Aranyleplet bontanak a süppedező hantnak,
Nem halnak a fák, csak új tavaszra várnak,
Csak ősz van már, s a lombok földre hullnak.

2009. február 28.

2009. február 11., szerda

Álom szélén




Földhözragadt léptem
Álom szélén táncol,
Lágyan elvarázsol,
Pilleszárnyú mámor.

Mint vízbe vetett dinnye,
Súlytalanná lettem,
Mély a víz alattam,
Kék az ég felettem.

Gondok eltörpülnek,
Ráncok elsimulnak,
Zajos világ zörejei
Lassan elcsitulnak.

Sodródok a széllel,
Gondolatom szárnyal,
Látom kedves rétem,
Csendül a madárdal.

Nem tépem virágát,
Lábam sem tapossa,
Határtalan létem
Mind elébem, hozza.

Fülemülém hangja
Valóságos bennem,
Ő jön énelébem,
Közel sem kell mennem.

Zöld erdőben járok,
Fák között bolyongok,
Ezer rejtett titkot
Suttognak a lombok.

Vadak megbámulnak,
Ismerős barátok,
Dehogy fognék íjat!
Rájuk sem vadászok.

Nem ártok senkinek.
Békesség van bennem.
Boldog már világom!
Szabadnak születtem!

Ha majd újra érzem
Lomha testem súlyát,
Ha vállaimra vettem
Mások méla búját,
Beteg világunknak
Könnyen kérek gyógyírt!
Szabad létezésem,
Mosolyával gyógyít.

2009. február 10.

2009. február 9., hétfő

Mondd újra el!



Mondd újra el,
Hogy erősebb legyek!
Ha úrrá lesz a kétkedés,
Tudjam, mit tegyek.

Mondd újra el!
Oly nyugtató nekem.
Nem lesz több magány,
Te itt maradsz velem.

Mondd újra el,
És tanítsd meg nekem!
Ne legyen több tévedés,
Hogy lehessen hitem.

Mondd újra el,
És lelkednek hiszek!
Mert szívet csalhat érzelem,
De lelket nem lehet.

Mondd újra el,
És veled mondom el,
Hogy elmondhassam másnak is,
Most Szeretet legyen!

2009. február 08.

2009. február 5., csütörtök

Lelked nem búcsúzik


Csendes eső hullik,
Nedvezi az arcom,
Hagyom, hogy lefolyjon,
Hagyom, hogy maradjon.

Az eső csak hullik,
Telesírja arcom,
Hogy szívem szakadjon,
Hogy lelkembe marjon.

Emlékcseppek hullnak,
Elszorítják hangom,
Már csak bennem szólnak,
Hagyom, hogy maradjon.

Lelked nem búcsúzik,
Sóhajod sem hallom,
Szíved sincs, hogy fájjon,
Könnyed, hogy fakadjon.

Végtelenbe nyúlok,
Emlékedet tartom,
Hogy lelkemhez simuljon,
Ha fázom, betakarjon.

2009. február 05.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...