Te nem szólsz,
De szemeidben ott bujkál a kérdés,
És késve válaszolsz,
Mert uralja már lelkedet a féltés.
Te szabad vagy,
De nyugalmadhoz ennyi nem elég,
Te asszony vagy,
De nem csak az, mert gyermek is vagy még.
Még félt a szív,
Mit az elszakadás gondolata rág,
Néha sötétbe hív,
És sötétben teljesen más a világ.
Még van remény,
Vagy csak szeretnéd, ha még lenne,
És az ember kemény,
Vagy jobb lenne, ha tényleg az lehetne.
Még él a szív,
De dobbanásai már néha kihagynak,
Az élet változik,
Egyszer a gyermekek egyedül maradnak.
Még itt lehet,
Imbolygó lépteit még vezetgetheted,
És talán lehet,
Hogy karácsonyfáját is díszítgetheted.
Még jó a napsütés,
És ráncos arcát néha felvidítja,
De messze még a tél,
S, hogy vele lesz-e, azt csak isten tudja.
Te nem szólsz,
De szemeidben látom már a kérdést,
És nem is válaszolsz,
Mert gyermekszívből sosem lehet elűzni a féltést.
2009. április 23.
