Zizi az új-szagú, kókuszrostokból font lábtörlőn heverészett már jó ideje, és éppen arra gondolt, hogy mennyivel kellemesebb fekvés esett a régin, ami ugyan kopottas, és kissé szakadozott volt már, de az utolsó pillanatig híven őrizte néhai birtokbavételének nyomait.
– Ezt az újat, még megnyalni sem érdemes, nemhogy rágcsálni, állapította meg csalódottan, és úgy gondolta, hogy sohasem szeretheti meg úgy, ahogy a régit szerette.
