2009. április 25., szombat

Csepeg az eső


Csipp-csepp,
Csipp-csepp,
Csepeg az eső,
Kipp-kopp,
Kipp-kopp,
Kopog a tető.

Pity-pity,
Fity-fity,
Üres az etető,
Nincs fagy,
Nincs baj,
Tavaszi az eső.

Csipp-csepp,
Csipp-csepp,
Elered az eső
Lesz mag,
Nem fagy,
Tavaszi az idő.

Pity-paty,
Pity-paty,
Eleven a mező,
Süt majd
Még nap,
Mosoly ide jő.

2009. április 25.

Hűség


Te vársz reám, ha érkezem,
Messziről szaladsz elém,
És összenyalnád két kezem,
Boldogan csaholsz felém.

Pacsira nyújtod lábadat,
A szemed szinte nevet,
Ölembe fúrod álladat,
Csak simogatom fejed.

Te érezted, hogy érkezem,
Ahogy a vihart is megérzed,
És vágytad már a két kezem,
Kutyaszemeddel meséled.

Nem kérded, hogy hoztam-e,
Mert önzetlen szeretsz,
Keresztül látsz a lelkemen,
Örülsz, hogy barátom lehetsz.

És ha egyszer megöregszel,
Bolondozós kedved sem lesz,
Már csak a kezemből eszel,
És nekem majd úgy is kellesz,

Ha szemed fénye megtörik,
S életkedved lassan elcsitul,
Hű lelked álommal szökik,
Sírhantodon majd virág virul.

Vagy ha előtted én halok,
És vonyítasz, hogy elmegyek,
Fent várnak rám az angyalok,
De lelkemmel még itt leszek.

2009. április 25.

2009. április 23., csütörtök

Te nem szólsz


Te nem szólsz,
De szemeidben ott bujkál a kérdés,
És késve válaszolsz,
Mert uralja már lelkedet a féltés.

Te szabad vagy,
De nyugalmadhoz ennyi nem elég,
Te asszony vagy,
De nem csak az, mert gyermek is vagy még.

Még félt a szív,
Mit az elszakadás gondolata rág,
Néha sötétbe hív,
És sötétben teljesen más a világ.

Még van remény,
Vagy csak szeretnéd, ha még lenne,
És az ember kemény,
Vagy jobb lenne, ha tényleg az lehetne.

Még él a szív,
De dobbanásai már néha kihagynak,
Az élet változik,
Egyszer a gyermekek egyedül maradnak.

Még itt lehet,
Imbolygó lépteit még vezetgetheted,
És talán lehet,
Hogy karácsonyfáját is díszítgetheted.

Még jó a napsütés,
És ráncos arcát néha felvidítja,
De messze még a tél,
S, hogy vele lesz-e, azt csak isten tudja.

Te nem szólsz,
De szemeidben látom már a kérdést,
És nem is válaszolsz,
Mert gyermekszívből sosem lehet elűzni a féltést.

2009. április 23.

2009. április 20., hétfő

Lelkeddel alszom el


Nincs szárnya a gondolatnak,
Mégis messze száll,
Nincsen lába mellyel, lépne,
Mégis nálad jár.

Zárt ajtókra és falakra
Sohasem figyel,
Ott van, ahol lenni kell,
És semmit sem visz el.

Néha talán megérzed,
Hogy valaki figyel,
Azt hiszed, - csak képzeled,
Hogy két karom ölel.

Hej de sokszor ott vagyok,
Csak rád gondolni kell,
Hányszor ébredek veled,
És veled alszom el.

Ott vagyok, ha dolgozol,
Vagy vásárolni kell,
És ha rólam gondolkodsz,
Egy gondolat figyel.

Kisszobád már félhomályban,
Hálóinged én adom ma fel,
Bár testedet megkívántam,
Ma lelkeddel alszom el.

2009. április 20.

Szeretnék még egyszer (búcsú a papától)


Szeretnék még egyszer mezítláb járni,
Vadsóska kerítés zöld levelét rágni.
Savanykás ízét ma is számban érzem,
Mozdulatlan fekszem, kórház falát nézem.

Félig vak szemmel, csak árnyakat látok,
Nem tudom, vágyok-e haza még hozzátok.
Nem vagyok éhes, már nem kell az étel.
Vigyen könnyű álom, talán még ma éjjel!

Ülök, ha ültetnek, eszem, ha etetnek,
Pelenkában fekszem, majd tisztába tesznek.
Ereje nincsen már torzzá lett kezemnek,
Fájdalmas a napfény, vakuló szememnek.

Lábamra, többé már nem lesz erőm állni,
Tudom, hogy nem fogok soha rajtuk járni.
Vajon, meddig kell még a halálra várni?
Ki mondja meg nekem, hogy kéne kívánni?

Ne vessetek meg, mert nincs kedvem már élni!
Nem akarok többé senkitől sem kérni!
Szánalmas életem - könnyű elítélni,
Túl vagyok mindenen, - nem tudok már félni.

Álmomban, egyszer még mezítláb járok,
Sóskakerítésről zöld levelet rágok,
Szájamban érzem a savanykás ízeket,
Ne ébresszetek majd, engem már nem lehet!

2009. április 20.

2009. április 19., vasárnap

Lehetne


Ha elszökhetnénk a világ zajától,
Messzire mehetnénk mások sóhajától,
Beteg gondolatok elkerülhetnének,
Szabadsága lenne végre az elmének.

Halk szavú erdőben lenne jó járni,
Kismadarat látni tiszta égen szállni,
Mezei virágot ringatna a szellő,
Kék égen sodródna ezer bárányfelhő.

Harmatos fűben mezítláb járhatnánk,
Zsendülő zöldek közt őzgidát láthatnánk,
Nem űznénk, és nem riadna tőlünk,
Erdő-mező vadja nem bújna előlünk.

Lehetne egy tiszta, élhető világ,
Hol inkubátor nélkül nőhet virág,
Az emberek még mosolyoghatnának,
Jövőjüknek élhetnének, nem csupán a mának.

2009. április 19.

2009. április 16., csütörtök

Hej virágok, virágok


Hej virágok, virágok,
Csak nyíljatok nekem,
Még virítson szirmotok,
Még kelletek nekem.

Hej virágok, virágok,
Csak bánat van velem,
Azért ti csak nyíljatok,
Hogy könnyezik szemem.

Hej virágok, virágok,
Már más az életem,
Mindegy merre indulok,
Ő nincsen már nekem.

Hej virágok, virágok,
Nyugalmam nem lelem,
Míg a menybe nem jutok,
Még kelletek nekem.

Hej virágok, virágok,
Csak nyíljatok nekem,
S ha mind lehullik szirmotok,
Majd síromon legyen.

2009. április 16.

2009. április 8., szerda

Az legyél nekem


Te az legyél nekem,
Ki fogod a kezem, ha kell,
Ki elengedni is mered,
Ha érzed, hogy engedni kell.

Te legyél az, nekem,
Ki szólsz hozzám, ha szólni kell,
Vagy hallgatásoddal vezess,
Ha hangod már nem érhet el.

Te az legyél nekem,
Ki ölbe vesz, ha fáradok,
Ki vigasztal, ha csüggedek,
Ki inni ad, ha szomjazok.

Te maradj majd az nekem,
Ki látta honnan indulok,
Ki ért, ha néha tévedek,
És tudja, hogy hová jutok.

Te legyél az istenem,
Bocsásd meg, ha vétkezem,
S ha megtisztulva érkezem,
A menyben is, te légy velem.

2009. április 08.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...