A kisfiú az ablakhoz húzott széken térdepelt, és homlokát a hideg üvegtáblához érintve, apró foltokat lehelt a jégvirágok cifra szövevényére.
Csalódottan állapította meg, hogy a télapó ezen az éjszakán sem rázta meg a szakállát, mert az udvar, éppen abban a fakóra kopott, unalmas köntösében terpeszkedett, mint előző reggel.
Bár a fehér-szakállú becsületére legyen mondva, a hónap elején került már valamennyi hó, a tükrösre fényesített csizmácskákban szorongó édességek mellé, de vékonyka volt az, mint a
