Lenn a folyóparton a révészre várva,
Szemem a túlpartot kíváncsian járja.
Talpam alatt, halkan, apró kavics roppan,
Furcsa gondolattól, szívem nagyot dobban.
Mennyi mindent éltem, míg a partra értem.
Tanultam, dolgoztam, adtam is és kértem.
Sok kanyargós úton fárasztottam lábam,
Láttam, hogy némelyek jönnek utánam.
Mások, - mint én is, más utat kerestek,
Más könyvet olvastak, más zenét szerettek.
Más filmet néztek, és más ruhába jártak,
Másmilyen tájakon más dolgokat láttak.
Láttam az életet másképpen is élni,
Láttam a dolgokat másképp megítélni.
Hagytam másokat, másképpen érezni,
Másképp gondolkodni, másképpen létezni.
Most állok a parton a révészre várva,
Vajon a túlpartot mindenki így látja?
Ismeretlen vízen, az ember néha fél.
Bízzunk a révészben, - ő majd elkísér!
2008. október 24.
