Míg kisszobám homályát vallatom,
Székemen sóhajt a kabátod,
Pipacsok nyílnak a domboldalon,
És te már… csak lelkemmel látod.
Kék eget festek, ha rád gondolok,
Aranyló hajnalom reményt ígér,
Virágos rétet, hol méhecske dong,
Nap bíborát, mi nyugodni tér.
Fenyvesek mélyét, ha búval vagyok,
Vagy szélroham borzolta nádat,
Könyöklő fűzfát, ha elfáradok,
Vagy villámfény sújtotta tájat.
Mezőket festek, ha békés vagyok,
Festek tengernyi vadvirágot,
Búzamezőt, ha hajadra gondolok,
Álmodok boldogabb világot.
Míg kisszobám homályát vallatom,
Székemen sóhajt a kabátod,
Pipacsok nyílnak a vásznaimon,
És te már… csak lelkemmel látod.
2012. augusztus 2.
