Ha elszökhetnénk a világ zajától,
Messzire mehetnénk mások sóhajától,
Beteg gondolatok elkerülhetnének,
Szabadsága lenne végre az elmének.
Halk szavú erdőben lenne jó járni,
Kismadarat látni tiszta égen szállni,
Mezei virágot ringatna a szellő,
Kék égen sodródna ezer bárányfelhő.
Harmatos fűben mezítláb járhatnánk,
Zsendülő zöldek közt őzgidát láthatnánk,
Nem űznénk, és nem riadna tőlünk,
Erdő-mező vadja nem bújna előlünk.
Lehetne egy tiszta, élhető világ,
Hol inkubátor nélkül nőhet virág,
Az emberek még mosolyoghatnának,
Jövőjüknek élhetnének, nem csupán a mának.
2009. április 19.
