2009. május 3., vasárnap

Ajtód előtt



Nyolc óra előtt pár perccel érkezem.
Míg órámat lesem, kilincseden kezem.

Kicsit még várok, hogy izgalmam csituljon.
Rám tapadt feszültség, mind a földre hulljon.

Hányszor léptem már át, kisszobád küszöbét!
Vártam, a hétvégék ellopott örömét!

Hányszor búcsúztam, és hányszor visszavágytam!
Boldogságom, nálad, mindig megtaláltam.

De most, egész másképp állok küszöböd előtt!
Ma, régi életemet hagyom magam mögött!

Ma hozzád költözöm, és nem kell már várnom!
Nem kell elbúcsúznom, és nem kell visszajárnom!

Kilincsed, szorosan markolja kezem.
Egy perc még, és új életembe érkezem.

Valami kezdődik, és valaminek vége.
Pontot teszünk most, egy fejezet végére.

Azt, ami elmúlt, titokban sajnálom,
És ami most jön, szív-dobogva várom.

Amíg itt mélázok, nyolcat üt az óra.
Tudom, hogy egy szempár tapad az ajtóra!

Ajtódat, és vele lelked is kitárom,
Sorsom fordulását, oly régóta várom.

Karomba repülsz, és hagyod, hogy öleljen!
Hagyod, hogy lelkem, lelkednek feleljen.

2009. május 03.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...