2013. október 14., hétfő

Szente Erika Csigamese

Szente Erika kedves kis gyermekversét ajánlom mindazoknak, akik még őriznek valamennyit gyermekségükből.


2013. október 13., vasárnap

Add...




Fogadd mosolyom! -- te, élettől csorduló zsongás!
Engedd, hogy ma lelkem melléd térdepeljen!
Hogy itt feledjem bokraid közt, mindazt, ami bánt.
Hogy elhagyhassák lépteim, ha besároztak engem.

Add, hogy keskeny ösvényeden békémet megéljem!
Csended legyen nekem harangkondulásom!
Hogy otthonomhoz érve, könnyű legyen léptem.
Ha igaztalanul ér vád, majd akkor se fájjon!

Ne bántson, ha rosszul szóltam! - talán megbocsátnak,
Míg réti vadvirágok között libben lelkem.
Az ember néha gyarló, tán, féltésből is bánthat...
Engedd, hogy csendedben nyugalmam keressem!

Nyirkos lombszőnyegen nesztelen mér léptem,
Semmi kis felhőből, langyos permet szitál...
Smaragd levelek közt, áldást szór elébem,
Te vagy árnyas erdőm... templomi félhomály.

Kis-madárkák dala, már zsoltárom lett nekem.
Aranyló díszítésed, csak sárguló avar.
Mi meghitt magányra hív, ha elfáradt a lelkem,
Nagyvilág ritmusa, ha szívembe kavar.

Fogadd mosolyom! - élettől csorduló zsongás!
Add, hogy lelkem ősszel is, majd, melléd térdepeljen!
Hogy rőt avarra hullajthassam mindazt, ami bánt.
Add, hogy megbocsássak, add, hogy még szeressek!

2013. október 13.

   

2013. október 10., csütörtök

Összeér szívünk vers, Fenyvesi Edit alkotásához

Összeér szívünk -- vers, Fenyvesi Edit -- Meglepetés című alkotásához



Kit érdekel, mit suttog az ész?
Ha a lelkek egymásba karolnak,
Hogy messziről szeretni nehéz,
S, a szív egy napon másfelé hajolhat.

Kit érdekel, mit láthat a szem!
Próbálhatja ezernyi kísértés...
Ha a lélek másnak üzen,
Ha máshova köt már az érzés.

Mikor még csak leveleid jöttek...
Iskolád kapuja ásított feléd,
Akkor még nekem is sziát köszöntek,
Szinte tánclépésben siettem eléd.

Míg kézen-fogva mértük lépteinket,
Nem bántuk volna, ha megáll az idő.
Istenem... mily balga is az ember.
Azt sem tudja, merre van a temető.

Még tetszik, hogy szél borzolja dús haját,
Fiatal szem bátran néz a napba...
Milyen jó, hogy könnyen lép a láb!
A bácsinak csak később lesz kalapja.

Míg kézről-kézre járt a tetőcserép,
És téglaporos volt már mindenünk,
Nem számoltuk, mennyi már az elég,
Meszelt fal is palota volt nekünk.

Mit számít ma már, ha olykor nehéz...
Együtt lapozgatjuk múltunk lapjait.
Együtt boldogul, négy összeszokott kéz.
Építik unokáink holnapjait.

Boldogok vagyunk, ha segíthetünk.
Ha úgy lehet, hogy önzetlen adhatunk.
Ha egy pusziban még összeér szívünk,
Ha egymásnak még megmaradhatunk.

2013. október 10.


2013. október 3., csütörtök

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...