Már két napja, vattapamacsszerű hópihék libbentek alá az égből, és a gyermekszemek hálával telten csillantak, hogy a teremtő, végre meghallotta sóhajaikat.
Vágják már az erdőn a karácsonyfának valót, és lassan, ünnepi hangulat lopózik a lelkekbe, mely a „mennyből az angyal” dallamaival felszabadulva, átjárja majd a sárral tapasztott falak hófehérre meszelt szűziességét.
Odakünn, a vastag hótakaró, jótékonyan borította be a kertek tompára fakult melankóliáját, és már csak a gazda szeme ismerhette fel, a lágyívű hókupac alatt szunnyadó ekevasak jéggé dermedt menetelését.