Ártér

Még simogat lágyan a napsugár,

Madárdal csendül az ágon,

Tengernyi virágszál nászra vár,

Mézillat libben a tájon.

Ezernyi méhecske dongva száll,

Virágról újabb virágra,

Csillogó aranypor minden bogár,

Porcsizmát próbál a lábra.

Aprócska őzgida anyjára vár,

Hosszú az árnyék a tájon,

Összedőlt boglya rejtekbe zár,

Pipacsok ringnak a gáton.

Vérszínű táncosok szerteszét,

Hajlongva, bókolva várnak,

Vágyódó kelyhek lágy ölét,

Kínálják kérők hadának.

Megvénült kecskefűz őszes haját,

Alkonyi szellő borzolja,

Elmálló kérgen egy fényes bogár,

Telt potrohát vonszolja.

Nyugodt az ártér már csendes a gát,

Nyugvó nap festi a víz szalagját,

Harsogón zöldellő partszéli nád,

Tükörben bámulja önmagát.

Rejtekén csalogány énekel,

Bódultan hallgatja sok virág,

Leszáll az estélyi bársonylepel,

Széthinti tengernyi csillagát.

A teltkarcsú hold is hallgatag,

Hizlalja kismadár dala,

Alszik az ártér, s a kanyargó gát,

Szelíden siklik a víz tova.

2010. május 16.

Boldogságom

Lépteimet meglassítom,

Már-már lopva járok,

Osonok, mert azt gyanítom,

Érdekeset látok.

Kerítésem léceinél,

Nem vár kis barátom,

Nem hallotta lépteimet,

Ezt még megbocsátom.

Őkelme bíz nagyot hall most,

Mind a két fülére,

Szemet vetett gazdijának,

Kerti cipőjére.

Tűhegyes kis fogacskákkal,

Önfeledten rágja,

Boldogsághoz épp elég,

A gazdi úgysem látja.

Apró mancsa közt forgatja,

Húzza, tépi, rágja,

Gazdi szagát birtokolja,

Ő – legjobb barátja.

Négy lábra álla a bestia,

Forog vele bőszen,

Aztán eldől a zöld fűben,

Sandít ráérősen.

Cuppantok most halkan egyet,

S véget ér a móka,

Lendíti a kutyahűség,

Tudja mi a dolga.

Kezeimet nyalogatja,

Boldogságtól repdes,

Önfeledten örül nekem,

Milyen kis figyelmes.

Nem tudok rá haragudni,

Egyetlen kis társam,

Magányomban boldogságom,

Nála megtaláltam.

2010. május 12.

A változó idő

Ha kiskapudhoz érkezem,

Az idő engem éberen figyel,

S ha kilincséhez ér, kezem,

Nem éri már be ennyivel.

Megszaporázza lépteit,

Mint én a hodálynál este,

Hol egy rossz indulatú puli,

Nadrágszáramat kereste.

Ingerült volt a hold miatt,

Ki túl közel merészkedett,

Ilyenkor, - muszáj vonyítani,   

És őkelme épp intézkedett.

Mert megzavartam, - kergetett,

És vigyorgott rajtunk az idő,

Most nem is ő siettetett,

Mégis őt vesszük majd elő.

Szidjuk az időt, ha nem telik,

Bántjuk, ha gyorsan szalad,

Piszkáljuk, bárhogy viselkedik,

Tán dicsérni nem is szabad.

Nyakunkba liheg az idő,

Míg lapozza életünk lapjait,

Nem látjuk, honnan jön elő,

És titokban tartja holnapjait.

Másképpen mér, ha dolgozok,

És másképp, ha valaki kerget,

Másképp, ha éppen veled vagyok,

Írtam hát néki egy verset.

2010. május 6.

Elrohantak éveink

Elrohantak már éveink,

És nincsen már előttünk semmi,

Csak üldögélünk a ház előtt,

És nem kell már semmit tenni.

Eltűntek régi terveink,

És újak már ritkábban jönnek,

Hiábavalók már reményeink,

Ha néha még ránk köszönnek.

Erőnk már régen elhagyott,

Ellene késő már tenni,

Ülünk még együtt a ház előtt,

Jó még a napfényen lenni.

Kezed még kezemben tarthatom,

S még hallom az utca zaját,

Inkább csak sóhajod hallgatom,

Már megszoktuk egymás baját.

Vén szívünk néha még összeér,

Talán most együtt dobog,

Nem reszketünk már a holnapért,

Elménk már nem háborog.

Csak ülünk még együtt a ház előtt,

És jó ez így együtt nagyon,

Csak elszendergünk egy délelőtt,

És kezemet kezedben hagyom.

2010. május 4.

A büszke dog

Ma erre jár megint a büszke dog,

Szemében szemérmetlenség lobog,

Átcsavarogva sok éjszakát

Összeér orrunk a léceken át.

Újabban örökké itt kódorog,

Tudhatná pedig, hogy tiltott dolog,

Megismerhette már gazdám szavát,

Ha meglátja, húzza már oldalát.

Odébbáll kicsit, és lopva figyel,

Veszélyes hangulat, mint múlik el,

Bár óvatos duhaj a büszke dog,

Már megint a kapunál oldalog.

Ha tudhatná titkunkat gazdikám,

Tán őt is szeretné jobban ám,

Kölyökként engem is kényeztetett,

Bár nem tudja még az új helyzetet.

Orrunk a lécek közt összeér,

Kis titkunk egyszer majd véget ér,

És lágyulnak majd a kemény szavak,

Ha kölykeink ölében játszanak.

2010. május 2.