Szeretnék még egyszer mezítláb járni,
Vadsóska kerítés zöld levelét rágni.
Savanykás ízét ma is számban érzem,
Mozdulatlan fekszem, kórház falát nézem.
Félig vak szemmel, csak árnyakat látok,
Nem tudom, vágyok-e haza még hozzátok.
Nem vagyok éhes, már nem kell az étel.
Vigyen könnyű álom, talán még ma éjjel!
Ülök, ha ültetnek, eszem, ha etetnek,
Pelenkában fekszem, majd tisztába tesznek.
Ereje nincsen már torzzá lett kezemnek,
Fájdalmas a napfény, vakuló szememnek.
Lábamra, többé már nem lesz erőm állni,
Tudom, hogy nem fogok soha rajtuk járni.
Vajon, meddig kell még a halálra várni?
Ki mondja meg nekem, hogy kéne kívánni?
Ne vessetek meg, mert nincs kedvem már élni!
Nem akarok többé senkitől sem kérni!
Szánalmas életem - könnyű elítélni,
Túl vagyok mindenen, - nem tudok már félni.
Álmomban, egyszer még mezítláb járok,
Sóskakerítésről zöld levelet rágok,
Szájamban érzem a savanykás ízeket,
Ne ébresszetek majd, engem már nem lehet!
2009. április 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése