Hálás köszönetem Várkonyi Juditnak, aki lelkét adta az én egyszerű kis versemhez!
Szeretem
Szeretem a búzavirág kékjét,
Köztük járva rád emlékezem,
Búzamezők érett szőkeségét,
Hajad lágy hullámát hozza el nekem.
Szeretem a lágy szellő sóhaját,
Nyárfalevél villódzó zaját,
Méhek szárnyainak fényes zizzenését,
Fülemüle mélabús dalát.
Szeretem a nap fényét a réten,
Kelyhét tárja millió virág,
Nézem, és a lelkedre emlékszem,
Bennem élő mennyei világ.
Visszavárlak, bár már nem talállak,
Kőbevésett emlék már neved,
Elkísérsz a réten nyíló kék búzavirágban,
Szeretem, mert ilyen volt szemed.
2009. február 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése