 |
| Virágok Kóci 36x24 szénrajz |
Elkísérem léptedet
Nem érted, miért nem köszöntöttelek,
Mikor özönlöttek névnapodat méltató szavak,
Tán a vak sem esett volna ennyi szépen át,
Mit szóvirágból, csokorba kötött, e nap.
Nem érted, miért nem gondoltam reád...
Hisz, ismeretlenül is megtették, annyian.
Kedveskedő szavak, kitől jöttek, talány...
Tengernyi ismerős, és ismeretlen hang.
Nem érted miért nem figyeltem rád,
Épp ezen, a nevedet méltató napon...
Akkor éppen nem köszöntem jó éjszakát,
Másra számítottál tőlem... nagyon.
Tudod... én nem böngészem naptár lapjait,
És nem kutatom holnapjait a létnek,
Csak befelé nézek, csak lelkemre hallgatok,
Mert ki szívével lát, az, soha el nem téved.
S, ha nem szólítalak is, veled vagyok...
Legyek aszfalt repedéséből sarjadó virág,
Fűszál, mi lépted mellől utánad hajol,
Járda fölött ívelt, harmatcseppes ág.
Napsugár vagyok, hogy simíthassak arcodon,
Szeptemberi szellő, mely rőtes őszt ígér,
Hogy észrevétlen cirógassak hajszálaidon,
Mi pulcsid ujjába suhanva elkísér.
Esőcsepp vagyok... könny helyett gördülök arcodon,
S, ha kézfejeddel elkened, azon is leszek.
Mert én csak úgy vagyok, csak egy a sok közül,
Ki elkísérem léptedet, amíg csak lehet.
2013. szeptember 24.
Sárkány Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése