Nótázzunk!

Nótázzunk barátok!

Hisz bor mellé ez kell,

Engedjük a gyeplőt,

Félévente egyszer.

Jó szőlő vérével

Töltsd tele serlegünk!

Néhány kortyintástól

Jókedvre gerjedünk.

Hozzátok csak elő

A vén harmonikát!

Húzzuk most el újra

Cimboránk dalát!

Jól ismert nótánkat

Egyikünk rákezdi,

Felzárkózva hozzá,

Mindnyájunk énekli.

A jó harmonikából

Szívhez szól a dallam,

Hol harsogó hangon,

Hol érzéssel, halkan.

Korsónkból is lassan

Csappan már a jó bor,

Elménk mély ráncai

Simulnak a gondtól.

S néhány pillanat csak,

Könny szökik szemembe,

Apám bús nótája,

Hogy jutott eszembe?

Hogy talál rám újra

Ez a méla dallam?

Hogy lehet, hogy vén fülemmel

Most is újra halljam?

Elmentek a barátok,

Csendes már az éjjel,

Harmonikát tokba tettem,

Alszik a szekrényen.

Ágyban vagyok már magam is,

Éjfél van már éppen,

Ez a kis dal, hogy kavart fel?

Már magam sem értem.

 2008. június 19.