Réti-virágaim

Mosolygószirmú, kedves kis rétvirágaim!
Köszönöm, hogy közétek libbenhettem megint!
Míg belétek karolnak bitangolt álmaim,
Ágyam körül hallgatóznak, ósdi kínjaim.

Te, kék egekbe nyújtózó Ökörfark-virág...
Kórónak én nem nevezlek, nekem más leszel!
Értem nyíltál, amióta világ a világ...
Életfonalamra fűzött remény vagy nekem!

És te... vérszínű pipacsom! -- látod, itt vagyok,
Ha könnyű szellő simít érzékeny testeden...
Vele jön majd lelkem is, mit köztetek hagyok,
Ha nem cirógat rajtatok, reszkető kezem.

És rólad, kék Katáng! - Katánkra emlékezem,
Ki sárga-rózsát vágyott, ha hosszú volt a tél...
Kinek búcsúintését, őrizi még szemem,
Pedig hányszor nyíltál újra... hányszor elmentél.

Réti bakszakáll, te szellőkkel incselkedő!
Karcsú levélkéid, búcsút intenek felém,
Nap-sárga szirmocskáid, kicserzi az idő...
Vaj, látjuk-e még egymást... túl, életünk delén.

Ha jégvirág virít majd szobám ablakszemén,
Réti-virágaim... én rátok emlékezem,
Szelíd mosollyal fogadom létem kék egét,
Míg takaróm ráncait simítja vén kezem.

2013. július 17.

Sárkány Sándor