Nem festek tájakat, pipacsfoltos árkot,
Kesernyés illatú réti vadvirágot,
Kék eget sem festek, min felhő integet,
Lemenő napot, sem alkonyi bérceket.
Nem pingálok vízben hajladozó nádat,
Aranylombját síró, októberi ágat,
Nyárszagú kaszálót és tücsökcirpelést,
Kövér muskátlinak vérszínű levelét.
Erdei utat sem simít festőkésem,
Elszáradt ágak sem markolnak majd értem,
Festek csak nap-sárgát, zöldeket, kékeket,
Teremtőm palettáját csenem el, neked...
Boldogság kék-madara karoljon beléd,
Válladon pihenjen, ha borús lesz az ég...
Izzanak sárgáim, ha bánatos leszel,
Mosolyra hívjanak, ha fárasztó a lét!
Vörösbe játszó színek intsenek feléd,
Ha hited vesztenéd, hogy holnap lesz-e még,
Hívjanak majd fénybe az élet színpadán,
Aranyfényébe öleljen a messzeség!
Nem festek tájakat, pipacsfoltos árkot,
Kesernyés illatú réti vadvirágot,
Kék eget sem festek, min felhő integet,
Csak színekkel csenek néked, boldogságot.
2013. szeptember 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése