Elmerengve nézem
A ligeti fákat,
Pilláimon könny ül,
Lelkemen a bánat.
Játszódó gyermekek
Önfeledt nevetnek,
Sóhaj száll lelkemből,
Valakit temetnek.
Valaki itt volt,
Ki kedves volt nekem,
Nemrég még szólt hozzám,
Még fogta a kezem.
Ha nem tudnék szeretni,
Nem fájna elválni,
Könny nélkül temetni,
Bánat nélkül hálni.
Elmémben jól tudom,
Ez az élet rendje,
Mégis itt ülök most,
Egy padon elmerengve.
Tudom, hogy túlzottan
Ragaszkodni árthat,
Visszatérő emlékképek
Hangulata bánthat.
Mégis rád gondolok,
Látom kék szemed,
Átkarolva segítelek,
Megfogom kezed.
Hangod újra hallom,
Lépted nem felejtem,
Ezt az érzést, amíg élek,
Nem kell eltemetnem.
2008. június 19.
