Kit a szerelemre csábító május, kibontott szirmaival zsongó hársvirágai fogadnak, hogy első lélegzetével vehesse magához a tavasz üzenetét, - azt tárt karokkal várja az élet, felismerve benne az örök létezőt, aki újból megtestesült, hogy küldetésének rögös útjaira léphessen.
Mézízű hársvirágillatot párázott a hajnal, azon az utolsó májusi napon, amikor a szülőszoba résnyire nyitott ablakán, hirtelen belibbent a boldogság.
Nem sírtam én akkor, inkább érzékeny szemeimet próbálgatva, barátkozni kezdtem a fénnyel, mely új otthonommá lett, és utólag visszatekintve, - úgy vélem, érdemes volt korán kezdenem, mert barátságunk, azóta gyönyörű gyümölcsöket érlelt.
