Várkonyi Judit - GYÖNGYÖK című csodálatos megemlékezését örökítettem meg ezen a videón. Hálás köszönet a bizalomért!
2012. október 30., kedd
GYÖNGYÖK Várkonyi Judit verse a Sade zenekar játékára
Várkonyi Judit - GYÖNGYÖK című csodálatos megemlékezését örökítettem meg ezen a videón. Hálás köszönet a bizalomért!
2012. október 29., hétfő
BÖLCS SÖTÉTSÉG vers, Rakovits Istán gitárjátékára
Bölcs sötétség
Vallatom a csendet,
Az éji bölcs sötétet,
Míg az álom rám talál,
Mondjon új meséket.
Címkék:
Hangos versek,
Versek
2012. október 16., kedd
Van szerelem
Van szerelem,
Mely még alig ég, és szítani
kell!
Gyertya ilyen;
Még kéz melegével védeni
kell!
Van szerelem,
Mely lángja, ha lobban,
biztos a tűz!
Miért ne legyen;
Ha szív szava dobban, vágy
tüze űz!
Van szerelem,
Hol még hevesebben perzsel a
láng!
Jó az ilyen,
Mely összefonódott vágyra talál!
És van szerelem,
Mely első látásra áramütés!
Kéz kezeden,
Már ujjak fonódnak, vágy tüze kész!
2012. október 15.
Címkék:
Versek
Volt egy arc
Arcod ívét lágyan rejti
Tudatlan feledés homálya,
Ablakra lehelt jégvirág,
Mi, fátylat takar a szobára.
Elmosódott emlékképek
Bújnak tudatom ködében,
Libbennek, mint búcsút intő
Mécsláng lép a sötétben.
Múlnak úgy, mint csobbanás,
Mely vízbe-hullott követ rejt,
Szirmon ringó harmatcsepp,
Mit fény a felhőkbe emelt.
Húsz év után, mért van úgy,
Hogy arcodat még kutatom…
Hisz elágazott rég az út,
Már holnapomat taposom.
Ha szembe jönnél egy napon,
Megfordulnék még… lehet,
Szelíd mosolyú arcodon,
Nem kutatnék már könnyeket.
Sajnálom már, hogy így van ez,
Arcod ívét, lám feledem…
Csak azt tudom, hogy volt egy arc,
Egy arc, - az első szerelem.
2012. október 15.
Címkék:
Versek
Hajnal
Hullott hársvirágra mosolyog a hajnal,
Ablakod-tárod, hogy arcodba leheljen.
Méz-ízű csókjával érintse az ajkad,
Rigóébredésre, hangtalan feleljen.
Mögéd settenkedve ölelem derekad,
Arcodat, borostás államhoz simítod,
Első emeletről bámuljuk a hajnalt,
Míg selyem köntösödet, ölemnek szorítod.
Szemünk a néptelen aszfaltot fürkészi,
Ébredő vágyunk már csak egymásra figyel,
Gesztenyeszín hajszál csiklandozza arcom,
Rigó a háztetőn, csak nekünk énekel.
Míg lelkünk mélázva kortyolja a hajnalt,
Vérünk, már ismerős bizsergésbe kezdett.
Sárga villamos, most fémesen csikordul,
Kenyeret rakodnak egy vasajtó mellett.
Rossz-alvó; kutyája pórázával babrál…
De jó, hogy lánc nélküli rabod lehetek!
Újságos fatáblái nyikkanva nyílnak,
Vasárnap hajnalon, végre nem sietek!
Apró konyhádat már kávéillat lengi,
Vészjóslón vöröslik a kapcsoló gombja,
Neked még sikerült józannak látszani,
Ujjaid, remegő kezem köré fonva.
Mint kávédba ejtett kockacukor olvad,
Úgy olvadok én, ha köntösöd simítom,
Feketédben oldott mézízű hajnalon,
Szemedbe feledten, öved, meglazítom.
2012. október 15.
Címkék:
Versek
2012. október 10., szerda
Pipaszáramhoz
Hej pipaszár, meggyfapipaszár…
Rosszul szelelsz kincsem!
És nekem már egy vasam sincsen,
Hogy újra váltsalak!
Csóró lettem, meggyfapipaszár!
Rég… dohányom sincsen,
Csak fizetetlen csekkek; kincsem!
Ne bánd, ha bántalak!
Tüzelőm sincs, meggyfapipaszár…
Hogy melegszünk, kincsem?
És nekem már barátom sincsen,
Ki visszarántana!
Mi lesz velünk, meggyfapipaszár?
Elvisz a tél; kincsem…
Hisz nekem már kenyerem sincsen.
Senki se látogat!
Te maradj csak, meggyfapipaszár!
Ne jöjj velem, kincsem!
Mellettem már nyugalmad sincsen…
Könny helyett, rágtalak.
2012. október 9.
Címkék:
Versek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)