2012. október 30., kedd

GYÖNGYÖK Várkonyi Judit verse a Sade zenekar játékára

 

 Várkonyi Judit - GYÖNGYÖK című csodálatos megemlékezését örökítettem meg ezen a videón. Hálás köszönet a bizalomért!

2012. október 29., hétfő

BÖLCS SÖTÉTSÉG vers, Rakovits Istán gitárjátékára



Bölcs sötétség

Vallatom a csendet,
Az éji bölcs sötétet,
Míg az álom rám talál,
Mondjon új meséket.

2012. október 16., kedd

Van szerelem


Van szerelem,
Mely még alig ég, és szítani kell!
Gyertya ilyen;
Még kéz melegével védeni kell!

Van szerelem,
Mely lángja, ha lobban, biztos a tűz!
Miért ne legyen;
Ha szív szava dobban, vágy tüze űz!

Van szerelem,
Hol még hevesebben perzsel a láng!
Jó az ilyen,
Mely összefonódott vágyra talál!

És van szerelem,
Mely első látásra áramütés!
Kéz kezeden,
Már ujjak fonódnak, vágy tüze kész!

2012. október 15.

Volt egy arc




Arcod ívét lágyan rejti
Tudatlan feledés homálya,
Ablakra lehelt jégvirág,
Mi, fátylat takar a szobára.

Elmosódott emlékképek
Bújnak tudatom ködében,
Libbennek, mint búcsút intő
Mécsláng lép a sötétben.

Múlnak úgy, mint csobbanás,
Mely vízbe-hullott követ rejt,
Szirmon ringó harmatcsepp,
Mit fény a felhőkbe emelt.

Húsz év után, mért van úgy,
Hogy arcodat még kutatom…
Hisz elágazott rég az út,
Már holnapomat taposom.

Ha szembe jönnél egy napon,
Megfordulnék még… lehet,  
Szelíd mosolyú arcodon,
Nem kutatnék már könnyeket.

Sajnálom már, hogy így van ez,
Arcod ívét, lám feledem…
Csak azt tudom, hogy volt egy arc,
Egy arc, - az első szerelem.

2012. október 15.

Hajnal




Hullott hársvirágra mosolyog a hajnal,
Ablakod-tárod, hogy arcodba leheljen.
Méz-ízű csókjával érintse az ajkad,
Rigóébredésre, hangtalan feleljen.

Mögéd settenkedve ölelem derekad,
Arcodat, borostás államhoz simítod,
Első emeletről bámuljuk a hajnalt,
Míg selyem köntösödet, ölemnek szorítod.

Szemünk a néptelen aszfaltot fürkészi,
Ébredő vágyunk már csak egymásra figyel,
Gesztenyeszín hajszál csiklandozza arcom,
Rigó a háztetőn, csak nekünk énekel.

Míg lelkünk mélázva kortyolja a hajnalt,
Vérünk, már ismerős bizsergésbe kezdett.
Sárga villamos, most fémesen csikordul,
Kenyeret rakodnak egy vasajtó mellett.

Rossz-alvó; kutyája pórázával babrál…
De jó, hogy lánc nélküli rabod lehetek!
Újságos fatáblái nyikkanva nyílnak,
Vasárnap hajnalon, végre nem sietek!

Apró konyhádat már kávéillat lengi,
Vészjóslón vöröslik a kapcsoló gombja,
Neked még sikerült józannak látszani,
Ujjaid, remegő kezem köré fonva.

Mint kávédba ejtett kockacukor olvad,
Úgy olvadok én, ha köntösöd simítom,
Feketédben oldott mézízű hajnalon,
Szemedbe feledten, öved, meglazítom.

2012. október 15.

2012. október 10., szerda

Pipaszáramhoz




Hej pipaszár, meggyfapipaszár…
Rosszul szelelsz kincsem!
És nekem már egy vasam sincsen,
Hogy újra váltsalak!

Csóró lettem, meggyfapipaszár!
Rég… dohányom sincsen,
Csak fizetetlen csekkek; kincsem!
Ne bánd, ha bántalak!

Tüzelőm sincs, meggyfapipaszár…
Hogy melegszünk, kincsem?
És nekem már barátom sincsen,
Ki visszarántana!

Mi lesz velünk, meggyfapipaszár?
Elvisz a tél; kincsem…
Hisz nekem már kenyerem sincsen.
Senki se látogat!

Te maradj csak, meggyfapipaszár!
Ne jöjj velem, kincsem!
Mellettem már nyugalmad sincsen…
Könny helyett, rágtalak.

2012. október 9.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...