Búcsúzunk tőled, mert lelked már elment,
Nagyszerű voltál, ki egyszerűen élt,
A világmindenségben tán csak egy porszem,
Ki küzdött és szeretett, harcolt és remélt.
Gyűlik már szemünkben a búcsúzás könnye,
Megszoktuk egymást, már válnunk nehéz,
Arcunkon gördülve cseppen a földre,
A földre, mely hamvaid fogadni kész.
Szeretett földed most kitárult néked,
A termékeny föld, melybe fákat ültettél,
Virágok bölcsője, mely a tavaszról hírt ad,
Most nyughelyed a föld, mit úgy szerettél.
Hamvaid temettük, de lelked nem feledjük,
Emléked lelkünkben, míg élünk mindig él,
Még lehajtott fővel búcsúzunk tőled,
Zengjen a harangszó, búcsúzó lelkedért.
Sárkány Sándor / 2008. november 26.