A csillagok egyre élesebben kezdtek kirajzolódni az égbolt sötétjéből, és némelyik pajkosan hunyorgott az orra elé bambulva lépegető magányos vándorra, akinek eszébe sem jutott az égi szentjánosbogarak ragyogásában gyönyörködni, mert, - bár máskor örült volna létezésüknek, de most az élet sokkal fontosabb dolgai feszegették túlérzékeny idegszálait. Péter éppen azt latolgatta magában, hogy miért is kellett az igazát olyan hevesen védelmeznie, hiszen valamennyi igazsága azért mégiscsak van Annuskájának is.
