Nyílik az égbolt,
Kék ölét tárja,
Mint érkező gyermekét
Édesanyja várja.
Könnyű lett lelkem,
Test nélkül lettem,
Életem meséje
Pereg felettem.
És még búcsúzóul
Föntről megtekintem,
Az elhagyott testet,
Mit enyémnek hittem.
Már idegen tőlem,
Vissza hát ne várjon,
Halhatatlan lelkem
Csak hazataláljon.
Hívogató örvény,
Húz, magába zár,
Szeretet a törvény,
Bárki rátalál.
Ismerős fény dereng,
Tudom, hogy már láttam,
Érzem, hogy otthonom
Végre megtaláltam.
Te mindent átható,
Békességet adó,
Nyugalmat árasztó,
Te bölcs mindent tudó.
Te végtelen szeretet,
Mely kifogyhatatlan,
Éteri állapot,
Mely kimondhatatlan.
Éjszaka, ha alszol,
Álmodban ott vagyok,
Lelked átkarolom,
Olyankor hagyod.
Nem szorít az idő,
Nincsen tér, sem törvény,
Csak szeretet árad,
Sodor, mint az örvény.
Csak gondolj lelkemre,
S ott leszek veled,
Mennyei fényesség
Melyet hozok neked.
2008. december 07.
