2012. május 7., hétfő

SÍR AZ ÉG- CHOPIN Prelude No4

Sír az ég

Süket csöndet ásító szobád
Porlepte üvegszemén kövér esőcseppek híznak,
Potrohukon csillaggá törik a fény,
S a rég elárvult félhomályba apró életjeleket írnak.

Mocsokba ivódott tiszta foltok,
Gömbölyűre telve, lustán megcsordulnak,
És tűnődve egymásba karolnak,
Mint imára hívott gyászolók, ha harangok kondulnak.

Sír az ég. Még siratja hiányod.
Mossa fénytelen ablakod, hogy legalább belásson.
Én is siratlak, mert még hiányzol.
Majd egyszer por lepi sebem, hogy annyira ne fájjon.

2009. március 02.

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...