2010. május 17., hétfő

Ártér

Még simogat lágyan a napsugár,
Madárdal csendül az ágon,
Tengernyi virágszál nászra vár,
Mézillat libben a tájon.

Ezernyi méhecske dongva száll,
Virágról újabb virágra,
Csillogó aranypor minden bogár,
Porcsizmát próbál a lábra.

Aprócska őzgida anyjára vár,
Hosszú az árnyék a tájon,
Összedőlt boglya rejtekbe zár,
Pipacsok ringnak a gáton.

Vérszínű táncosok szerteszét,
Hajlongva, bókolva várnak,
Vágyódó kelyhek lágy ölét,
Kínálják kérők hadának.

Megvénült kecskefűz őszes haját,
Alkonyi szellő borzolja,
Elmálló kérgen egy fényes bogár,
Telt potrohát vonszolja.

Nyugodt az ártér már csendes a gát,
Nyugvó nap festi a víz szalagját,
Harsogón zöldellő partszéli nád,
Tükörben bámulja önmagát.

Rejtekén csalogány énekel,
Bódultan hallgatja sok virág,
Leszáll az estélyi bársonylepel,
Széthinti tengernyi csillagát.

A teltkarcsú hold is hallgatag,
Hizlalja kismadár dala,
Alszik az ártér, s a kanyargó gát,
Szelíden siklik a víz tova.

2010. május 16.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...