Összeér szívünk -- vers, Fenyvesi Edit -- Meglepetés című alkotásához
Kit érdekel, mit suttog az ész?
Ha a lelkek egymásba karolnak,
Hogy messziről szeretni nehéz,
S, a szív egy napon másfelé hajolhat.
Kit érdekel, mit láthat a szem!
Próbálhatja ezernyi kísértés...
Ha a lélek másnak üzen,
Ha máshova köt már az érzés.
Mikor még csak leveleid jöttek...
Iskolád kapuja ásított feléd,
Akkor még nekem is sziát köszöntek,
Szinte tánclépésben siettem eléd.
Míg kézen-fogva mértük lépteinket,
Nem bántuk volna, ha megáll az idő.
Istenem... mily balga is az ember.
Azt sem tudja, merre van a temető.
Még tetszik, hogy szél borzolja dús haját,
Fiatal szem bátran néz a napba...
Milyen jó, hogy könnyen lép a láb!
A bácsinak csak később lesz kalapja.
Míg kézről-kézre járt a tetőcserép,
És téglaporos volt már mindenünk,
Nem számoltuk, mennyi már az elég,
Meszelt fal is palota volt nekünk.
Mit számít ma már, ha olykor nehéz...
Együtt lapozgatjuk múltunk lapjait.
Együtt boldogul, négy összeszokott kéz.
Építik unokáink holnapjait.
Boldogok vagyunk, ha segíthetünk.
Ha úgy lehet, hogy önzetlen adhatunk.
Ha egy pusziban még összeér szívünk,
Ha egymásnak még megmaradhatunk.
2013. október 10.
