Dehogy könnyeket - vers, Beethoven dallamaira

Mező - részlet
Sárkány Sándor

Életem ösvényén lassan ballagok,
Nyomomban tegnapok, fakult hónapok...
Tolják maguk előtt vénült testemet.
Néha már magam sem tudom, mért vagyok...
Könnyű álom híre tartja lelkemet.

S, ha sorjáznak is elém holnapok,
Jobban inkább már csak magamnak vagyok...
Évtizedek markolják már szívemet,
Nem ígérnek újakat, csak úgy vagyok...
Késik már a tavasz, új szín sem jöhet.

Hová tűntek élettel telt tegnapok?
Még mosolygok, ha kérded; jól vagyok!
Már csak lelkem érzi angyal lelkedet,
Nekem, csak elárvult kisszobám zokog,
Sok már a csend, mi helyetted, itt lehet...

Emlékképek jönnek... mosolygós tegnapok,
Bennem kacajod csendül, mert még vagyok,
És milyen jó nekem, hogy még így lehet...
Hogy a múltunkból, boldog percet lopok!
Dehogyis bánatot... dehogy könnyeket!

Ha egyszer majd én is mindent itt hagyok,
És nekem többé nem lesznek holnapok,
Kelyhet tár az ég, már várja lelkemet...
Egy mosoly lesz csupán, mit itt hagyok,
Szeretetem hagyom, dehogy könnyeket!

2013. április 19.

A lélekfestő - színes mese, nem csak gyerekeknek

Számtalanszor megtapasztaltam már mekkora tévedés áldozata lehet az ember akkor, amikor első látásra próbál megítélni valakit, alkati adottságai, kinézete alapján! Mélyebb ismeretség után, már talán önmagának is röstellené bevallani az ember, hogy tévesen ítélt, mert hibátlannak mondott test is takarhat jellemtelenséget, és különféle alkati tökéletlenségek ellenére is lakozhat valakiben hatalmas, szerethető lélek.
E gondolat mentén lépegetve írtam ezt a színes mesét, melyet még a hossza ellenére is jó szívvel ajánlok minden embertársamnak!

Sárkány Sándor

Remélsz és remélek - Angyalzene ihlette vers

"Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt" hirdeti Pataki Attila, az Edda énekese mindazoknak, akik még képesek olvasni a sorok között! Én is álmodtam egyet, de nem csak magamnak, hanem minden embertársamnak, aki azonosulni képes, e gondolatokkal! Lehet, hogy túlzott az optimizmusom, hiszen a világ dolgai mintha éppen ellenkező irányba kanyarodnának, de ezeket az álmaimat sohasem adom fel!

Remélsz, és remélek

Remélsz, és remélek...
Hogy szebb idők jönnek!
Könnyek és komorság,
Végleg elköszönnek!

Vigyázom neked - vers, egy varázslatos melódiára

Jó sorsom úgy hozta, hogy "belebotlottam" e varázslatos melódiába, Hargitai Bea lelkéből lehelt virágai pedig mindig is szívem csücskei voltak! E két motívum egymásra találása olyan érzelmi töltéssel bírt, amiben megszülethetett ez az alkotás.

Vigyázom neked

Maradj... csak egy percet még... had öleljelek!
Simuljunk egymáshoz... még ne siess!
Szélfútta hajszálak már búcsút intenek,
Míg ingemen átérzem szívedet.

Szürkéllő betonon gyászszínű kerekek,
Elragadják tőlem a holnapot!
Nyújtózó géptörzsön ovális ablakok...
Csak nézel... s majd nem látod, hogy vagyok.

Hadd gyönyörködjem még hajad illatába!
Velem legyen, ha már messze leszel!
Búcsúkönnyeidet őrizzék szemeim,
Ha már az égbolt kékjébe veszel!

Megőrzöm neked majd holdfényes éjeink!
Áradó, száradó patakmedert...
Tücsökciripelést, nyárszagú réteket,
Vigyázom neked, míg messze leszel!

Pillangóvirágaid majd újravetem...
És ne sírj az elárvult kisszobád után!
Vénülő szüleid se fájdítsák szíved...
Rájuk nézek majd szombat délután!

Ha szótalan üldögélnek a kispadon,
S, megfáradt szemük az égre figyel,
Majd közéjük telepszem... mókázok kicsit,
Velük hallgatok... ha hallgatni kell!

Segítek kicsit a jószágok körül is!
Atyádnak ne legyen annyi teher!
Elnémult iskoládért se hullass könnyet,
Őszre majd újra katedrán leszel!

Tíz hét még nem a világ... elszalad, meglásd!
Írok majd, amilyen gyakran lehet!
Megírom, mi újság szertett falunkban,
Visszavár mindenki, aki szeret!

Virágaid, s mi fontos, vigyázom neked!
Te csak láss, hogy új fényt hozhass nekünk!
Búcsúkönnyek helyett, mosolyogjon szemed!
Enyémet vidd... amíg külön leszünk!

2013. április 3.