Viaszkönnycsepp

A kisfiú az ablakhoz húzott széken térdepelt, és homlokát a hideg üvegtáblához érintve, apró foltokat lehelt a jégvirágok cifra szövevényére.

Csalódottan állapította meg, hogy a télapó ezen az éjszakán sem rázta meg a szakállát, mert az udvar, éppen abban a fakóra kopott, unalmas köntösében terpeszkedett, mint előző reggel.

Bár a fehér-szakállú becsületére legyen mondva, a hónap elején került már valamennyi hó, a tükrösre fényesített csizmácskákban szorongó édességek mellé, de vékonyka volt az, mint a

Aranypor

A tornácon strázsáló megfakult lóca eresztékei, halk nyikkanással bocsátották útjukra visszatartott sóhajukat, mikor az öreg, komótosan tápászkodni kezdett. Nem is a szikárra cserzett ember súlyától roskadoztak megkopott deszkái, hiszen jelentéktelen volt az már, hanem inkább az elmorzsolódott évek telepedtek mázsás súlyként, az ingatag ülőalkalmatosságra.

Egy szál cigaretta

Andalogva ballagtam a keskeny járdán, belefeledkezve a kerítések melletti enyhhelyben megbújó hóvirágok frissességébe, és azon tűnődtem, - mennyi üzenetet hordoznak, ezek a parányi csodák.

Minden télvégén megérintik lelkemet ezek a kedves, patyolatfehér szirmocskák, mert tisztaságukkal, a frissen esett hó szűziességét juttatják eszembe, mely küldetését bevégezve észrevétlenül szökken az égbe, hogy létét hatalmassá dagadt felhőként folytassa tovább.

A kis hóvirágok, így emlékeztetnek múltra, jelenre, és jövőre, hiszen felbukkanásukkal nem csak a tél végét, de a tavasz biztos ígéretét, és az élet örök körforgását is egyszerre hirdetik.

Gondolataimat, iskolából sorjázó fiatalok hangoskodása szakította félbe.

A tánc hatalma

Fotelomba bújva éppen néhány verssor rímeit csiszolgattam, mikor az ágyon heverő mobiltelefonom rákezdett a Volt egyszer egy vadnyugat című film híresen szép dallamára.

A dúdoló kórus méla búgását szívesen hallgattam volna még, de a családi hívás mindenek feletti előnyt élvez nálam.

- Szia Papa, át tudsz jönni egy kis időre? Az unokád nincs valami jól.

- Persze megyek mindjárt, de mi baj van?

- Már ebédeltetés előtt elanyátlanodott az óvodában, de nem tudtam vele hazajönni, mert ma szabit kért a kolléganőm, és egyedül voltam két összevont csoporttal. Kettő után értünk haza, de a doki csak négy után rendel. Egyébként a fél óvoda már elkapta ezt a nyavalyás vírust, ha így megy, lassan bezárunk.

A szeretet útja

Azon a napon is ugyanúgy osont a kertek alján a hajnal, mint más rendes napokon szokott, de Miskát, holmi settenkedéssel nem lehetett rászedni. Vérvörös taraját égnek állítva igazította kukorékolásra tekintélyes csőrét, hogy elsőként hozza tudomására a szegénylegényeknek, miszerint hétalvónak tituláltatik mindegyik, aki ki nem kel az ágyból!

A szeretet illata

Kit a szerelemre csábító május, kibontott szirmaival zsongó hársvirágai fogadnak, hogy első lélegzetével vehesse magához a tavasz üzenetét, - azt tárt karokkal várja az élet, felismerve benne az örök létezőt, aki újból megtestesült, hogy küldetésének rögös útjaira léphessen.

Mézízű hársvirágillatot párázott a hajnal, azon az utolsó májusi napon, amikor a szülőszoba résnyire nyitott ablakán, hirtelen belibbent a boldogság.

Nem sírtam én akkor, inkább érzékeny szemeimet próbálgatva, barátkozni kezdtem a fénnyel, mely új otthonommá lett, és utólag visszatekintve, - úgy vélem, érdemes volt korán kezdenem, mert barátságunk, azóta gyönyörű gyümölcsöket érlelt.

A cigányprímás unokája

A csillagok valahol a felhők fölött bújócskázhattak, mert szinte tapintani lehetett a sötétséget, mikor Jóska óvatosan behúzta maga mögött a könnyű kis léckaput, vigyázva, nehogy hozzáragadjon a lassan száradó olajfestékhez. Arra gondolt, hogy mennyivel jobban száradhatott volna a múlt heti jó kis időcskében. Igaz, hogy június vége felé forró már a napsugár, de nem úgy az elmúlt napokban, mert mostanában csak látogatóba bújt elő az égbolt párázó fátylai közül.