2013. április 11., csütörtök

Vigyázom neked - vers, egy varázslatos melódiára

Jó sorsom úgy hozta, hogy "belebotlottam" e varázslatos melódiába, Hargitai Bea lelkéből lehelt virágai pedig mindig is szívem csücskei voltak! E két motívum egymásra találása olyan érzelmi töltéssel bírt, amiben megszülethetett ez az alkotás.

Vigyázom neked

Maradj... csak egy percet még... had öleljelek!
Simuljunk egymáshoz... még ne siess!
Szélfútta hajszálak már búcsút intenek,
Míg ingemen átérzem szívedet.

Szürkéllő betonon gyászszínű kerekek,
Elragadják tőlem a holnapot!
Nyújtózó géptörzsön ovális ablakok...
Csak nézel... s majd nem látod, hogy vagyok.

Hadd gyönyörködjem még hajad illatába!
Velem legyen, ha már messze leszel!
Búcsúkönnyeidet őrizzék szemeim,
Ha már az égbolt kékjébe veszel!

Megőrzöm neked majd holdfényes éjeink!
Áradó, száradó patakmedert...
Tücsökciripelést, nyárszagú réteket,
Vigyázom neked, míg messze leszel!

Pillangóvirágaid majd újravetem...
És ne sírj az elárvult kisszobád után!
Vénülő szüleid se fájdítsák szíved...
Rájuk nézek majd szombat délután!

Ha szótalan üldögélnek a kispadon,
S, megfáradt szemük az égre figyel,
Majd közéjük telepszem... mókázok kicsit,
Velük hallgatok... ha hallgatni kell!

Segítek kicsit a jószágok körül is!
Atyádnak ne legyen annyi teher!
Elnémult iskoládért se hullass könnyet,
Őszre majd újra katedrán leszel!

Tíz hét még nem a világ... elszalad, meglásd!
Írok majd, amilyen gyakran lehet!
Megírom, mi újság szertett falunkban,
Visszavár mindenki, aki szeret!

Virágaid, s mi fontos, vigyázom neked!
Te csak láss, hogy új fényt hozhass nekünk!
Búcsúkönnyek helyett, mosolyogjon szemed!
Enyémet vidd... amíg külön leszünk!

2013. április 3.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...