Lassabban fuss, hogy utolérjelek!
Te... vigyorgó ficánka gyerek.
Ki nem kérdezed, meddig létezel,
Eléred azt, mit más nem érhet el,
És nem érdekel, ha úgy tudják... nem lehet.
Nem mérgezed kétségekkel holnapod,
Nem nézel utána, hol vagyok,
Csak méred porba mártott léptedet.
Nem kérdezed, mi az, mit értek,
Mit érek... ha mégis csüggedek.
Ha tekintetem lábnyomod téveszti,
Ködbe veszni vélem arcodat...
Gyermekséged túlharsogják zajok,
Hangtalan koppanó, magányba-fúlt jajok,
Létembe marnak, ha nélküled vagyok.
Te... vigyorgó ficánka gyerek!
Lassabban fuss, hogy utolérjelek!
Jobb, ha mosolyomat inkább te viszed.
Hisz, kalapom alól, úgyis előre nevetsz,
De amíg lehet, lépést tartok veled!
2013. szeptember 19.
