2010. december 16., csütörtök

A csavargó


Még egy nagyot húzott az üvegből, mielőtt visszadugta volna a becses nedűt, a behavazott virágtartó takarásába, és az utolsó kortyot hosszasan a szájában tartva ízlelgette, mielőtt átengedte volna az enyészetnek. Az ólomszürke ég óvatosan sötétedett, és az utcai lámpák fénye egyre határozottabban rajzolta ki a köröttük kavargó hópihék kontúrjait.

Bumma és a babák


A ritkásra eresztett redőny lamelláin átszűrődő holdvilág, világos csíkokat rajzolt a szék lába mellett üldögélő nagy barna mackó bundájára, aki most éppen úgy festett, mint a Sára hajtogatós mesekönyvében lakó állatkerti tigris. A sötétben lapuló babák kissé mulatságosnak tartották Bumma maci furcsa csíkjait, de épphogy csak odasandítottak, mert ők is inkább Sárában gyönyörködtek, aki úgy aludt a Hófehérkés mesetakarója alatt, mint egy valóságos angyal.

2010. december 13., hétfő

Vadászok


A szürke hamu takarásában bujkáló parázs riadtan sandított a közelben heverésző alakra, mikor hosszas tűnődés után, két egymásnak támasztott hasáb, - elunva a másik társaságát, lágyan huppant a puha enyészetbe, és apró zsarátnokok szökkentek egy villanásnyi életre, mintha tüzet fogott szöcskék menekültek volna a sötétség felé.


2010. december 7., kedd

Utak


A csillagok egyre élesebben kezdtek kirajzolódni az égbolt sötétjéből, és némelyik pajkosan hunyorgott az orra elé bambulva lépegető magányos vándorra, akinek eszébe sem jutott az égi szentjánosbogarak ragyogásában gyönyörködni, mert, - bár máskor örült volna létezésüknek, de most az élet sokkal fontosabb dolgai feszegették túlérzékeny idegszálait. Péter éppen azt latolgatta magában, hogy miért is kellett az igazát olyan hevesen védelmeznie, hiszen valamennyi igazsága azért mégiscsak van Annuskájának is.

2010. december 3., péntek

Szökevények


Időnként újabb rohamot indított az október végi szél, de aztán elunva a házak közötti bolyongást, lassan megszelídülve mégis elengedte a szárazra cserzett aranysárga faleveleket, melyek a szokatlan iramtól kábultan hulltak a földre. Mások fennakadva lobogtak a kerítésdróton, mintha kottapapírra biggyesztett hangjegyek lennének, bár a szélnek nemigen volt szüksége kottára, - fújta az a nótáját a nélkül is.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...