2013. március 28., csütörtök

Reménykedem



Menjetek csak... én maradok még, vele!
Sietni már úgysincsen kihez...
Harangok bongnak elárvult lelkemen,
Rózsáim, nem szólnak senkihez.

Nap-sárga szirmok bámulnak az égre,
Levélkék... dermedten fekszenek,
Virágillat száll, boldog messzeségbe,
Hol pufók felhőcskék fehérlenek.

Tengernyi kék... majd feloldja lelkedet,
Angyalszárnyat varázsol reá...
Magasba emelsz, ha utánad megyek,
Reménykedem, nem lesz már soká.

Fáradt vagyok, hosszú a hetven tavasz,
De még hosszabb a hó szagú tél,
Ásító csend... csak bennem zeng már szavad,
Szívemben űr... messzire mentél.

Ha vénült bőröm melengeti napom,
Együtt hallgatózok a csenddel.
Lelkem a padon, mellette kalapom,
Majd utánad szökik egy reggel.

2013. március 28.






Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...