Fotelomba bújva éppen néhány verssor rímeit csiszolgattam, mikor az ágyon heverő mobiltelefonom rákezdett a Volt egyszer egy vadnyugat című film híresen szép dallamára.
A dúdoló kórus méla búgását szívesen hallgattam volna még, de a családi hívás mindenek feletti előnyt élvez nálam.
- Szia Papa, át tudsz jönni egy kis időre? Az unokád nincs valami jól.
- Persze megyek mindjárt, de mi baj van?
- Már ebédeltetés előtt elanyátlanodott az óvodában, de nem tudtam vele hazajönni, mert ma szabit kért a kolléganőm, és egyedül voltam két összevont csoporttal. Kettő után értünk haza, de a doki csak négy után rendel. Egyébként a fél óvoda már elkapta ezt a nyavalyás vírust, ha így megy, lassan bezárunk.
