2010. január 24., vasárnap

Falusi élet




Harangszó billen a házak ablakára,
Sütkérező legyek fittet hánynak rája.
Repedt ablaküveg halkan, meg-megzizzen,
Kopott falióra ingája meglibben.

Delelő szekérrúd vékony árnyékába,
Lusta macska fekszik másik oldalára.
Éjjel egerészett, nem csoda hogy kába,
Kiscicái lesznek most már nemsokára.

Bodri is hűsölget, meleg már bundája,
Pimasz földibolhák akaszkodnak rája,
Elunva őket, szőrét dühödt rágja,
Sandán les az ékes kotkodácsolásra.

Oktondi tyúknépség arra sem ügyel,
Hogy éber házőrző mindenre figyel!
Rendes tyúkok vagytok, jó, hogy jeleztetek,
Megnézem ki az, ki megtojt már köztetek!

Rövid számolásban egy tojás eltűnik,
Bodri, - hamm bekapja, mielőtt elhűlik.
Most nem néz rá senki, a gazda is ebédel,
Jön majd a jó csont, - de kell az előétel.

Szénaszagú istállóban kis boci is éhes,
Még csak tejet szophat, de az mindig édes.
Bimbó büszkén sandít mohó kisfiára,
Kilenc hónap hosszú, no de nemhiába!

Büszke ráró fejét rázza, dobbant türelmetlen,
Bögöly szállt a tomporára, ez már tűrhetetlen!
Hol késik már a megszokott segítség,
Fecske szárnya villan, - megvan semmi kétség!

Feneketlen négy kis torok, elnyel minden bogarat,
Jóllakatni valamennyit, nem is csekély feladat.
Ingyen napszámosunk alkonyatig dolgozik,
Hogy költözik családostól, azon nem gondolkozik.

Künn a kertvégében vadvirágok nyílnak,
Aranyszínű virágporral röpke nászra hívnak.
Sürgő-forgó méhecskék egymást váltva zsongnak,
Némelyik virágon fürtökben tolongnak.

Délutánra aztán elcsitul a zsongás,
Fáradt virágokon szűnik a bolyongás,
Már csak egy elkésett, virágporfürdőzik,
Észbe kapva aztán tovább nem időzik.

Lenn a falu szélén patak íve csillan,
Fecsegő sodrában lenyugvó nap villan,
Vérvörös tükröt tart a jó öreg napnak,
Reggel aranyszínnel köszön a holnapnak.

Esti csend lopódzik mezőre és házra,
Türelmetlen várva, csillagok hadára,
Szívhez szólón csendül szép csalogányének,
Teremtő istenem, köszönöm, hogy élek!

2010. január 23.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...