Megállj Bundás, megállj,
Nem leszünk így jóban!
Ne kerülj a szemem elé,
Ne állj velem szóba!
Ne szaladj a kerítéshez,
Ha elétek érek,
Ne várjad, hogy csontot hozzak,
Mit a konyhán kérek.
Nappal bezzeg dörzsölőzöl,
A simogatást várod,
Megigézve néz a szemed,
Farkadat csóválod.
Majd, bezzeg ha sötétedik,
Napot a hold váltja,
Tudatodon szétterül,
A feledés homálya.
Esti léptem idegen hang?
Nappal meg barátod?
Nem érzed, hogy kétszínű vagy?
Remélem, belátod?
Fölverni a falu csendjét,
Arra volna eszed!
Felrázni a falu nyelvét?
Nem sül ki a szemed?
Múltkor is a kerítésnél
Simogatva kértem,
Szundikálj a fal tövénél,
Ne virrasszál értem!
Nem kell mindent fellármázni,
Nem vagyok én tolvaj,
Nem viszek tőletek semmit,
Inkább most is hoztam.
Csókot hoztam kedvesemnek,
Át szeretném adni,
Nem bánom, ha meg se tartja,
S vissza fogja adni.
A hold is bújna felhő mögé,
Miért fáradozna?
Összehúzná kerek szemét,
S hajnalig aludna.
Az én okos hű barátom
Jó útra tért mégis,
Fél szemére cinkosom lett,
S vele tart az ég is.
2008. november 12.
