Még hallgatom hangjaid dallamát,
Még nézem, hogy létemen létezel,
És messzire száműzném elmém zaját,
Mi lesz, ha egyszer majd nem leszel.
Még veled vagyok, és jó nagyon,
Még tudatlan tengetem életem,
És jó, hogy még rejtőzik holnapom,
Hogy mit hoz még elém, nem kérdezem.
Még markomba rejthetem két kezed,
Mely értem is önzetlen dolgozott,
Csak így köszönhetem, hogy életed,
Létembe tengernyi jó hozott.
Még érezhetem hajad illatát,
És jó, hogy még melletted létezek,
De értettem lelkednek sóhaját,
Mi lesz, ha egyszer majd nem leszek.
Ha vénülő szemekkel rám nevetsz,
Még jókedved arcomra átragad,
Ha nem leszek majd, vagy te nem lehetsz,
Majd megbékélt mosolyunk itt marad
2011. január 16.
