2008. november 7., péntek

A szeretet


Míg gyermek a gyermek,
Kérdések peregnek,
Ki sem mondott kérdést
Senki sem felel meg.

Édesanyám szeretetét
Csak én kaptam-e mind?
Amit nekem, vagy miattam
A lelkéből szakít.

Így szeretett volna mást is,
Így, ahogyan engem?
Ily kérdések gyötörték
Már óvodás lelkem.

Akartam, hogy egész szíve
Csak értem dobogjon,
Ölelésre váró karja
Csak engem fogadjon.

Aztán szerelmesen újra
Elfogott az érzés,
Tovatűnt a gyermekkor,
De megmaradt a féltés.

És egy nap a kis unokám 
Azzal állt elő,
Édesanyja őt szeresse,
Senki mást, csak őt!

Na jó, - szeretheti apát is,
De őt csak másképp lehet,
Mert ahogyan anya szeret,
Úgy csak Zsófit lehet!

Mindenkit, ki világra jött
Valaki szeret,
Dédelgessük ezt az érzést,
Amíg csak lehet.

Ahogyan a nap fürdeti
A réti vadvirágot,
Úgy tartja meg a szeretet
Az egész nagyvilágot.

 2008. november 6.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...