Nincs szárnya a gondolatnak,
Mégis messze száll,
Nincsen lába mellyel, lépne,
Mégis nálad jár.
Zárt ajtókra és falakra
Sohasem figyel,
Ott van, ahol lenni kell,
És semmit sem visz el.
Néha talán megérzed,
Hogy valaki figyel,
Azt hiszed, - csak képzeled,
Hogy két karom ölel.
Hej de sokszor ott vagyok,
Csak rád gondolni kell,
Hányszor ébredek veled,
És veled alszom el.
Ott vagyok, ha dolgozol,
Vagy vásárolni kell,
És ha rólam gondolkodsz,
Egy gondolat figyel.
Kisszobád már félhomályban,
Hálóinged én adom ma fel,
Bár testedet megkívántam,
Ma lelkeddel alszom el.
2009. április 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése