Kit a szerelemre csábító május, kibontott szirmaival zsongó hársvirágai fogadnak, hogy első lélegzetével vehesse magához a tavasz üzenetét, - azt tárt karokkal várja az élet, felismerve benne az örök létezőt, aki újból megtestesült, hogy küldetésének rögös útjaira léphessen.
Mézízű hársvirágillatot párázott a hajnal, azon az utolsó májusi napon, amikor a szülőszoba résnyire nyitott ablakán, hirtelen belibbent a boldogság.
Nem sírtam én akkor, inkább érzékeny szemeimet próbálgatva, barátkozni kezdtem a fénnyel, mely új otthonommá lett, és utólag visszatekintve, - úgy vélem, érdemes volt korán kezdenem, mert barátságunk, azóta gyönyörű gyümölcsöket érlelt.
Aztán, mielőtt megszokhattam volna a májusi hajnal madárdallal ébredő méla zsongását, máris új nézőpontból kellett szemlélnem a világot, mert egy vakmerő nőszemély, vékony bokáimat csokorba kapva lógatott arccal az anyaföld felé, fittyet hányva arra a tényre, hogy a frászt hozta rám. Akkor először szaladt fejembe a vér, és azonnal tudtam, hogy nem lesz könnyű utam. Ebbéli gondolataim megerősítésének jeléül, ütemesen paskolgatni kezdték, határozottan gömbölyödő meztelen idomaimat, - és talán akkor tudatosodott bennem először, hogy legjobb lesz ezután, az első hirtelen jött megérzésemre hagyatkozni.
Nem tévedtem. Az élet számtalanszor igazolta, hogy megkapjuk kérdéseinkre a választ, ha elcsendesedve, nyitott lélekkel hallgatunk a Teremtő útmutatásaira.
- Az ember természetéből fakadóan, kiapadhatatlan kíváncsisággal születik a világra, és folyamatosan kérdések motoszkálnak a fejébe, melyekre azonnali választ szeretne kapni.
- Igen ám, de honnan és kitől?
Számtalan különféle iskola, mester, guru, igehirdető, sulykolja, hinti elméleteit, és ember legyen a talpán, aki a töméntelen pelyvában rátalál az értékes magokra.
- Nehezebbé vált a dolgom, amikor felismertem, hogy lényegében számos út egyfelé vezet, csak az alapigazságok vannak különböző köntösökbe bújtatva, ami talán nem is baj, hiszen más-más érzékenységgel rendelkezünk.
- Mindenki azon az úton közelít a céljai felé, amely számára megfelelő, és különböző utak, különböző tapasztalatokat hordoznak magukban.
Magam is kérdező vagyok, aki válaszok után kutat. Válaszokat arra, hogy - honnan jöttem és hová tartok, miért vagyok éppen ebben a környezetben, ebben a társaságban.
- Mi lehet az életem igazi értelme azon kívül, hogy jól érezzem magam a bőrömben.
- Kutatom az ember kapcsolatát a természettel, az univerzummal, a Teremtővel.
- Kutatom a kapcsolatot a szeretet, vagy annak hiánya, és a betegségek kialakulása között.
- Választ keresek a földsugárzások emberi szervezetre gyakorolt hatásaira. Keresem a választ a lehetséges megoldásokra.
Egyszóval, - kutatom létezésem titkait. Illetve számos dolgot már nem kell tovább kutatnom, mert korán kialakult megérzéseimre hagyatkozva, kutakodásaim eredményeképpen megkaptam a saját válaszaimat.
Hirdetem a természet nagyságát, rajzaimmal, festményeimmel, verseimmel, novelláimmal, ráébresztve a fogékony szemlélődőt annak páratlan szépségeire.
Nyitott könyv az életem, melyhez minden jó szándékú, barátsággal közeledő ember, korra és nemre, bőrszínre és faji hovatartozásra való tekintet nélkül hozzáfűzheti saját életének lapjait, hogy együtt hirdethessük tovább a szeretet nagyságát.
Ha majd langyos májusi szellővel érkező tavasz bontogatja a hársvirágok apró szirmait, kedves ismerősként köszöntöm újra a szeretet illatát.
Sárkány Sándor
2011. február 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése