 |
| Mező - részlet Sárkány Sándor |
Életem ösvényén lassan ballagok,
Nyomomban tegnapok, fakult hónapok...
Tolják maguk előtt vénült testemet.
Néha már magam sem tudom, mért vagyok...
Könnyű álom híre tartja lelkemet.
S, ha sorjáznak is elém holnapok,
Jobban inkább már csak magamnak vagyok...
Évtizedek markolják már szívemet,
Nem ígérnek újakat, csak úgy vagyok...
Késik már a tavasz, új szín sem jöhet.
Hová tűntek élettel telt tegnapok?
Még mosolygok, ha kérded; jól vagyok!
Már csak lelkem érzi angyal lelkedet,
Nekem, csak elárvult kisszobám zokog,
Sok már a csend, mi helyetted, itt lehet...
Emlékképek jönnek... mosolygós tegnapok,
Bennem kacajod csendül, mert még vagyok,
És milyen jó nekem, hogy még így lehet...
Hogy a múltunkból, boldog percet lopok!
Dehogyis bánatot... dehogy könnyeket!
Ha egyszer majd én is mindent itt hagyok,
És nekem többé nem lesznek holnapok,
Kelyhet tár az ég, már várja lelkemet...
Egy mosoly lesz csupán, mit itt hagyok,
Szeretetem hagyom, dehogy könnyeket!
2013. április 19.
Mindíg élmény gyönyörű képeidet, szépséges verseidet, videóidat megcsodálni. Most egy kéréssel fordulok Hozzád!
VálaszTörlésKérlek létogass el a blogomba, ahol egy kis "meglepi" vár rád!
http://szusszanasnyi-zsefy-zs.blogspot.hu/2013/05/dijat-kaptam-az-egyik-kedves-kovetomtol.html
Ez egy kis figyelmesség, amiben én is részesültem, és Terád is gondoltam...