Fába álmodott formák

Múlik a nyár

Válogatás Fekete István legszebb verseiből

Illusztráció: Sárkány Sándor 

Furulyaszó - vers Vasi Néliának

Írta: Sárkány Sándor
Előadja Vasi Nélia

Lődi Ákos - Kálváriám

Golgota

Golgota 40x50 olaj, kasírozott vászon

Szente Erika Csigamese

Szente Erika kedves kis gyermekversét ajánlom mindazoknak, akik még őriznek valamennyit gyermekségükből.

Add...

Fogadd mosolyom! -- te, élettől csorduló zsongás!
Engedd, hogy ma lelkem melléd térdepeljen!
Hogy itt feledjem bokraid közt, mindazt, ami bánt.
Hogy elhagyhassák lépteim, ha besároztak engem.

Add, hogy keskeny ösvényeden békémet megéljem!
Csended legyen nekem harangkondulásom!
Hogy otthonomhoz érve, könnyű legyen léptem.
Ha igaztalanul ér vád, majd akkor se fájjon!

Ne bántson, ha rosszul szóltam! - talán megbocsátnak,
Míg réti vadvirágok között libben lelkem.
Az ember néha gyarló, tán, féltésből is bánthat...
Engedd, hogy csendedben nyugalmam keressem!

Nyirkos lombszőnyegen nesztelen mér léptem,
Semmi kis felhőből, langyos permet szitál...
Smaragd levelek közt, áldást szór elébem,
Te vagy árnyas erdőm... templomi félhomály.

Kis-madárkák dala, már zsoltárom lett nekem.
Aranyló díszítésed, csak sárguló avar.
Mi meghitt magányra hív, ha elfáradt a lelkem,
Nagyvilág ritmusa, ha szívembe kavar.

Fogadd mosolyom! - élettől csorduló zsongás!
Add, hogy lelkem ősszel is, majd, melléd térdepeljen!
Hogy rőt avarra hullajthassam mindazt, ami bánt.
Add, hogy megbocsássak, add, hogy még szeressek!

2013. október 13.

   

Helyben futás

Megkérdeztek, hát elmondtam...

Összeér szívünk vers, Fenyvesi Edit alkotásához

Összeér szívünk -- vers, Fenyvesi Edit -- Meglepetés című alkotásához



Kit érdekel, mit suttog az ész?
Ha a lelkek egymásba karolnak,
Hogy messziről szeretni nehéz,
S, a szív egy napon másfelé hajolhat.

Kit érdekel, mit láthat a szem!
Próbálhatja ezernyi kísértés...
Ha a lélek másnak üzen,
Ha máshova köt már az érzés.

Mikor még csak leveleid jöttek...
Iskolád kapuja ásított feléd,
Akkor még nekem is sziát köszöntek,
Szinte tánclépésben siettem eléd.

Míg kézen-fogva mértük lépteinket,
Nem bántuk volna, ha megáll az idő.
Istenem... mily balga is az ember.
Azt sem tudja, merre van a temető.

Még tetszik, hogy szél borzolja dús haját,
Fiatal szem bátran néz a napba...
Milyen jó, hogy könnyen lép a láb!
A bácsinak csak később lesz kalapja.

Míg kézről-kézre járt a tetőcserép,
És téglaporos volt már mindenünk,
Nem számoltuk, mennyi már az elég,
Meszelt fal is palota volt nekünk.

Mit számít ma már, ha olykor nehéz...
Együtt lapozgatjuk múltunk lapjait.
Együtt boldogul, négy összeszokott kéz.
Építik unokáink holnapjait.

Boldogok vagyunk, ha segíthetünk.
Ha úgy lehet, hogy önzetlen adhatunk.
Ha egy pusziban még összeér szívünk,
Ha egymásnak még megmaradhatunk.

2013. október 10.

Színes egyéniségek

Mesejáték felnőtteknek


 

Szente Erika Gyerekszáj

Jó szívvel ajánlom Szente Erika bájos kis gyermekversét.

Megállni tilos Az élet írta rögtönzött hangjáték

Valóban az élet írta ezt a rögtönzött hangjátékot, pedig bizonyára lehetett volna másként is!

Festékbe lehelt arcok

Festékbe lehelt arcok

Fenyvesi Edit, Metamorfózis című alkotásához

Míg árnyas sétány sodrát méri léptem,
Egyre kedvesebb nekem, e méla csend...
Gesztenye koppan, lassul a porban,
S, rőt levélbe karolva, elpihen.

Szeptembervégi szél simít a fákon,
Mélázgat még, érzékeny lelkem húrjain,
Aranyló lombok közt bontakozik álmom,
Fény dereng felém, s, arcodra lelek, múltam útjain.

Örök változásba mozdul létezésed.
E lágyan ívelt arc, halványra sikeredett mosoly...
Őrized benne botladozó, gyermekkori lépted,
Ki új babáért könnyezve, tenyerébe omol.

Lehunyt szempilládra, rázuhan a csend,
Hajadat kavarja, mosolygós déli szél...
Mint rőtülő levél, mi mélységen mereng,
Voltál... s még itt vagy - mert a létező, remél.

Már csak úgy vagy jól, ha lelked adhatod.
Kit szeretnek, az, egyetlen mosolyért szerethet!
Festékbe lehelt arcok nézik, messze tűnő napod...
Csak az tűnhet el létünkből, kit végleg elfeledtek.

2013. szeptember 25.

Sárkány Sándor

Elkísérem léptedet

Virágok Kóci 36x24 szénrajz

Elkísérem léptedet

Nem érted, miért nem köszöntöttelek,
Mikor özönlöttek névnapodat méltató szavak,
Tán a vak sem esett volna ennyi szépen át,
Mit szóvirágból, csokorba kötött, e nap.

Nem érted, miért nem gondoltam reád...
Hisz, ismeretlenül is megtették, annyian.
Kedveskedő szavak, kitől jöttek, talány...
Tengernyi ismerős, és ismeretlen hang.

Nem érted miért nem figyeltem rád,
Épp ezen, a nevedet méltató napon...
Akkor éppen nem köszöntem jó éjszakát,
Másra számítottál tőlem... nagyon.

Tudod... én nem böngészem naptár lapjait,
És nem kutatom holnapjait a létnek,
Csak befelé nézek, csak lelkemre hallgatok,
Mert ki szívével lát, az, soha el nem téved.

S, ha nem szólítalak is, veled vagyok...
Legyek aszfalt repedéséből sarjadó virág,
Fűszál, mi lépted mellől utánad hajol,
Járda fölött ívelt, harmatcseppes ág.

Napsugár vagyok, hogy simíthassak arcodon,
Szeptemberi szellő, mely rőtes őszt ígér,
Hogy észrevétlen cirógassak hajszálaidon,
Mi pulcsid ujjába suhanva elkísér.

Esőcsepp vagyok... könny helyett gördülök arcodon,
S, ha kézfejeddel elkened, azon is leszek.
Mert én csak úgy vagyok, csak egy a sok közül,
Ki elkísérem léptedet, amíg csak lehet.

2013. szeptember 24.

Sárkány Sándor