Ébredés után

Didergő patakpart 48x68 pasztell papír

Nem-érted,
Mért nem festek újabb képeket,
Bár meglehet...
Adódna még ezer napom,
S, ha galériába adom,
Tán, valamit kereshetek...
Hogy létemért tegyek,
Hogy könnyebb legyen a holnap,
Ha majd fölém hajolnak,
Fizetni tudjak mindenért.

Csak színekkel... leheletnyi Boldogság, Fenyvesi Editnek

Nem festek tájakat, pipacsfoltos árkot,
Kesernyés illatú réti vadvirágot,
Kék eget sem festek, min felhő integet,
Lemenő napot, sem alkonyi bérceket.

Réti-virágaim

Mosolygószirmú, kedves kis rétvirágaim!
Köszönöm, hogy közétek libbenhettem megint!
Míg belétek karolnak bitangolt álmaim,
Ágyam körül hallgatóznak, ósdi kínjaim.

Te, kék egekbe nyújtózó Ökörfark-virág...
Kórónak én nem nevezlek, nekem más leszel!
Értem nyíltál, amióta világ a világ...
Életfonalamra fűzött remény vagy nekem!

És te... vérszínű pipacsom! -- látod, itt vagyok,
Ha könnyű szellő simít érzékeny testeden...
Vele jön majd lelkem is, mit köztetek hagyok,
Ha nem cirógat rajtatok, reszkető kezem.

És rólad, kék Katáng! - Katánkra emlékezem,
Ki sárga-rózsát vágyott, ha hosszú volt a tél...
Kinek búcsúintését, őrizi még szemem,
Pedig hányszor nyíltál újra... hányszor elmentél.

Réti bakszakáll, te szellőkkel incselkedő!
Karcsú levélkéid, búcsút intenek felém,
Nap-sárga szirmocskáid, kicserzi az idő...
Vaj, látjuk-e még egymást... túl, életünk delén.

Ha jégvirág virít majd szobám ablakszemén,
Réti-virágaim... én rátok emlékezem,
Szelíd mosollyal fogadom létem kék egét,
Míg takaróm ráncait simítja vén kezem.

2013. július 17.

Sárkány Sándor

Addig jól vagyok

Míg mosolyod körbefonja lelkem, addig jól vagyok!
Míg összekarolva lépdelünk az erdő aranyán...
És együtt vágyhatunk még néhány gondtalan napot,
Ha átsétáltunk is már, létünk tavaszán.

Amíg kegyes velem az égbolt, addig jól vagyok!
Míg napsugarak csókolgatják rétem harmatát...
És mindkettőnkre hunyoroghatnak a csillagok,
Ha kövér hold veti ránk, ezüst sugarát. 

Míg kézen fogva ér az álom, addig jól vagyok!
Míg madárdalra tárod szobánk ablakát...
És kávéillat köszönthet egy újabb napot,
Ha szellő cseni kispárnádról, hajad illatát.

Míg hópihe libben vállunkra, addig jól vagyok!
Míg gyönyörködöm lábnyomunknak, kígyózó sorát...
És süteményillatot lehelnek az ablakok,
Ha színes fények ölelik a házak ajtaját.

Míg gyertyafény libben gyermekarcon, addig jól vagyok!
Míg fenyőillat lakja be az egyszerű szobát...
És szeretetre ébredhetnek majd a holnapok,
Ha lelkükbe szőve vigyázzák majd, lépteink nyomát.

2013. július 25.

Sárkány Sándor

Szerelem

Szerelem 40x50 olaj, farostra kasírozott vászon

SZERELEM elmélkedés az élet dolgairól

Szerelem

Szerelem, szerelem! -- ma rólad elmélkedem...
Lelkem ablakát, most szélesre kitárom!
Ma rózsaszínbe mártom érzelmeimet!
S, lefújom a port, múltam fátyoláról.

Te... nyolc betűbe kényszerített érzelem!
Te vagy csak, ki végig hűséges maradtál...
Hogy kimondhassam azt is, amit nem lehet...
S, világgá kiáltsam! - mennyi mindent adtál.

Egy ifjú barna lányt, ki szemembe nevet...
Hála érte néked... még mindig asszonyom!
Kislányt, ki az óta két unokát nevel,
Kik színesre mázolják maradék napom.

Még visszamosolyognak rám a fellegek,
Tücsökcirpeléssel álmodik a rétem,
Kis-patak fecseg, ha kövein billegek,
Árnyas erdők várják, lassúhodó léptem.

És mi mást mondhatnék? - ha ennyi nem elég.
Talán csak még annyit; sose vágytam többre!
Nem vágyok én másra! -- csak ez maradjon még...
Álmodj még szerelem... pihenj meg lelkembe!

2013. július 3.

Sárkány Sándor

Nyuszi vagy rögtönzött hangjáték egy vicc alapján

 Hallottam egy viccet, és eljátszottam a gondolattal kicsit! Bízom benne, hogy nem lesz belőle sértődés!

Kis galagonyád vers, Hargitai Bea festményeihez

Hargitai Bea őszinte mosolya, és lélekkel festett alkotásai olyan természetességgel leltek otthonra lelkem legszebb zugában, mintha mindig is ott lettek volna! Elfogultság ide-vagy oda, képtelen vagyok másként érezni az igaz barátról, de művészetéről éppen úgy!

Kis galagonyád
Vers, Hargitai Bea festményeihez

Van egy mosoly, mi lelkembe festette magát.
Nem úgy, mint vázában feszítő orchideák...
Mint méz ízű ígérettel nyíló hársvirág, 
Csak... mint vándorra mosolygó galagonyák.

Dehogy könnyeket - vers, Beethoven dallamaira

Mező - részlet
Sárkány Sándor

Életem ösvényén lassan ballagok,
Nyomomban tegnapok, fakult hónapok...
Tolják maguk előtt vénült testemet.
Néha már magam sem tudom, mért vagyok...
Könnyű álom híre tartja lelkemet.

S, ha sorjáznak is elém holnapok,
Jobban inkább már csak magamnak vagyok...
Évtizedek markolják már szívemet,
Nem ígérnek újakat, csak úgy vagyok...
Késik már a tavasz, új szín sem jöhet.

Hová tűntek élettel telt tegnapok?
Még mosolygok, ha kérded; jól vagyok!
Már csak lelkem érzi angyal lelkedet,
Nekem, csak elárvult kisszobám zokog,
Sok már a csend, mi helyetted, itt lehet...

Emlékképek jönnek... mosolygós tegnapok,
Bennem kacajod csendül, mert még vagyok,
És milyen jó nekem, hogy még így lehet...
Hogy a múltunkból, boldog percet lopok!
Dehogyis bánatot... dehogy könnyeket!

Ha egyszer majd én is mindent itt hagyok,
És nekem többé nem lesznek holnapok,
Kelyhet tár az ég, már várja lelkemet...
Egy mosoly lesz csupán, mit itt hagyok,
Szeretetem hagyom, dehogy könnyeket!

2013. április 19.

A lélekfestő - színes mese, nem csak gyerekeknek

Számtalanszor megtapasztaltam már mekkora tévedés áldozata lehet az ember akkor, amikor első látásra próbál megítélni valakit, alkati adottságai, kinézete alapján! Mélyebb ismeretség után, már talán önmagának is röstellené bevallani az ember, hogy tévesen ítélt, mert hibátlannak mondott test is takarhat jellemtelenséget, és különféle alkati tökéletlenségek ellenére is lakozhat valakiben hatalmas, szerethető lélek.
E gondolat mentén lépegetve írtam ezt a színes mesét, melyet még a hossza ellenére is jó szívvel ajánlok minden embertársamnak!

Sárkány Sándor

Remélsz és remélek - Angyalzene ihlette vers

"Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt" hirdeti Pataki Attila, az Edda énekese mindazoknak, akik még képesek olvasni a sorok között! Én is álmodtam egyet, de nem csak magamnak, hanem minden embertársamnak, aki azonosulni képes, e gondolatokkal! Lehet, hogy túlzott az optimizmusom, hiszen a világ dolgai mintha éppen ellenkező irányba kanyarodnának, de ezeket az álmaimat sohasem adom fel!

Remélsz, és remélek

Remélsz, és remélek...
Hogy szebb idők jönnek!
Könnyek és komorság,
Végleg elköszönnek!

Vigyázom neked - vers, egy varázslatos melódiára

Jó sorsom úgy hozta, hogy "belebotlottam" e varázslatos melódiába, Hargitai Bea lelkéből lehelt virágai pedig mindig is szívem csücskei voltak! E két motívum egymásra találása olyan érzelmi töltéssel bírt, amiben megszülethetett ez az alkotás.

Vigyázom neked

Maradj... csak egy percet még... had öleljelek!
Simuljunk egymáshoz... még ne siess!
Szélfútta hajszálak már búcsút intenek,
Míg ingemen átérzem szívedet.

Szürkéllő betonon gyászszínű kerekek,
Elragadják tőlem a holnapot!
Nyújtózó géptörzsön ovális ablakok...
Csak nézel... s majd nem látod, hogy vagyok.

Hadd gyönyörködjem még hajad illatába!
Velem legyen, ha már messze leszel!
Búcsúkönnyeidet őrizzék szemeim,
Ha már az égbolt kékjébe veszel!

Megőrzöm neked majd holdfényes éjeink!
Áradó, száradó patakmedert...
Tücsökciripelést, nyárszagú réteket,
Vigyázom neked, míg messze leszel!

Pillangóvirágaid majd újravetem...
És ne sírj az elárvult kisszobád után!
Vénülő szüleid se fájdítsák szíved...
Rájuk nézek majd szombat délután!

Ha szótalan üldögélnek a kispadon,
S, megfáradt szemük az égre figyel,
Majd közéjük telepszem... mókázok kicsit,
Velük hallgatok... ha hallgatni kell!

Segítek kicsit a jószágok körül is!
Atyádnak ne legyen annyi teher!
Elnémult iskoládért se hullass könnyet,
Őszre majd újra katedrán leszel!

Tíz hét még nem a világ... elszalad, meglásd!
Írok majd, amilyen gyakran lehet!
Megírom, mi újság szertett falunkban,
Visszavár mindenki, aki szeret!

Virágaid, s mi fontos, vigyázom neked!
Te csak láss, hogy új fényt hozhass nekünk!
Búcsúkönnyek helyett, mosolyogjon szemed!
Enyémet vidd... amíg külön leszünk!

2013. április 3.

Reménykedem

Menjetek csak... én maradok még, vele!
Sietni már úgysincsen kihez...
Harangok bongnak elárvult lelkemen,
Rózsáim, nem szólnak senkihez.

Nap-sárga szirmok bámulnak az égre,
Levélkék... dermedten fekszenek,
Virágillat száll, boldog messzeségbe,
Hol pufók felhőcskék fehérlenek.

Tengernyi kék... majd feloldja lelkedet,
Angyalszárnyat varázsol reá...
Magasba emelsz, ha utánad megyek,
Reménykedem, nem lesz már soká.

Fáradt vagyok, hosszú a hetven tavasz,
De még hosszabb a hó szagú tél,
Ásító csend... csak bennem zeng már szavad,
Szívemben űr... messzire mentél.

Ha vénült bőröm melengeti napom,
Együtt hallgatózok a csenddel.
Lelkem a padon, mellette kalapom,
Majd utánad szökik egy reggel.

2013. március 28.

ELMERENGVE Sárkány Sándor verse Várkonyi Judit előadásában

Az űrt, melyet az érintés hiánya okoz, csak a szeretetteli emlékek lehetnek képesek valamelyest betölteni...