Csak ülök melletted, nézem alvó arcod,
Pilláid bezárta lelked ablakát,
Lélegzetem fojtom, nehogy elszakítsam,
Édes álmaidnak gyenge fonalát.
Míg alszol, én lopva homlokodat nézem,
Gondtalanul simult arcod vonalát,
Két szemöldöködnek lágy hullámú ívét,
Hallom szuszogásod édes dallamát.
Szemem simogatja félig nyitott ajkad,
Mint hófehér igazgyöngy, fogad csillan át,
Közelebb hajolok, hogy tisztábban halljam,
Álomba zárt lelked boldog sóhaját.
Lélegzeted lágy szellő, simogatja arcom,
Bőrömön már érzem tested melegét,
Ahogy én szeretlek, nem szerethet senki,
Talán csak egy édesanya egy szem gyermekét.
2008. október 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése