Volt egy arc

Arcod ívét lágyan rejti

Tudatlan feledés homálya,

Ablakra lehelt jégvirág,

Mi, fátylat takar a szobára.

Elmosódott emlékképek

Bújnak tudatom ködében,

Libbennek, mint búcsút intő

Mécsláng lép a sötétben.

Múlnak úgy, mint csobbanás,

Mely vízbe-hullott követ rejt,

Szirmon ringó harmatcsepp,

Mit fény a felhőkbe emelt.

Húsz év után, mért van úgy,

Hogy arcodat még kutatom…

Hisz elágazott rég az út,

Már holnapomat taposom.

Ha szembe jönnél egy napon,

Megfordulnék még… lehet,  

Szelíd mosolyú arcodon,

Nem kutatnék már könnyeket.

Sajnálom már, hogy így van ez,

Arcod ívét, lám feledem…

Csak azt tudom, hogy volt egy arc,

Egy arc, - az első szerelem.

2012. október 15.