Szente Erika Csigamese

Szente Erika kedves kis gyermekversét ajánlom mindazoknak, akik még őriznek valamennyit gyermekségükből.

Add...

Fogadd mosolyom! -- te, élettől csorduló zsongás!
Engedd, hogy ma lelkem melléd térdepeljen!
Hogy itt feledjem bokraid közt, mindazt, ami bánt.
Hogy elhagyhassák lépteim, ha besároztak engem.

Add, hogy keskeny ösvényeden békémet megéljem!
Csended legyen nekem harangkondulásom!
Hogy otthonomhoz érve, könnyű legyen léptem.
Ha igaztalanul ér vád, majd akkor se fájjon!

Ne bántson, ha rosszul szóltam! - talán megbocsátnak,
Míg réti vadvirágok között libben lelkem.
Az ember néha gyarló, tán, féltésből is bánthat...
Engedd, hogy csendedben nyugalmam keressem!

Nyirkos lombszőnyegen nesztelen mér léptem,
Semmi kis felhőből, langyos permet szitál...
Smaragd levelek közt, áldást szór elébem,
Te vagy árnyas erdőm... templomi félhomály.

Kis-madárkák dala, már zsoltárom lett nekem.
Aranyló díszítésed, csak sárguló avar.
Mi meghitt magányra hív, ha elfáradt a lelkem,
Nagyvilág ritmusa, ha szívembe kavar.

Fogadd mosolyom! - élettől csorduló zsongás!
Add, hogy lelkem ősszel is, majd, melléd térdepeljen!
Hogy rőt avarra hullajthassam mindazt, ami bánt.
Add, hogy megbocsássak, add, hogy még szeressek!

2013. október 13.

   

Helyben futás

Megkérdeztek, hát elmondtam...

Összeér szívünk vers, Fenyvesi Edit alkotásához

Összeér szívünk -- vers, Fenyvesi Edit -- Meglepetés című alkotásához



Kit érdekel, mit suttog az ész?
Ha a lelkek egymásba karolnak,
Hogy messziről szeretni nehéz,
S, a szív egy napon másfelé hajolhat.

Kit érdekel, mit láthat a szem!
Próbálhatja ezernyi kísértés...
Ha a lélek másnak üzen,
Ha máshova köt már az érzés.

Mikor még csak leveleid jöttek...
Iskolád kapuja ásított feléd,
Akkor még nekem is sziát köszöntek,
Szinte tánclépésben siettem eléd.

Míg kézen-fogva mértük lépteinket,
Nem bántuk volna, ha megáll az idő.
Istenem... mily balga is az ember.
Azt sem tudja, merre van a temető.

Még tetszik, hogy szél borzolja dús haját,
Fiatal szem bátran néz a napba...
Milyen jó, hogy könnyen lép a láb!
A bácsinak csak később lesz kalapja.

Míg kézről-kézre járt a tetőcserép,
És téglaporos volt már mindenünk,
Nem számoltuk, mennyi már az elég,
Meszelt fal is palota volt nekünk.

Mit számít ma már, ha olykor nehéz...
Együtt lapozgatjuk múltunk lapjait.
Együtt boldogul, négy összeszokott kéz.
Építik unokáink holnapjait.

Boldogok vagyunk, ha segíthetünk.
Ha úgy lehet, hogy önzetlen adhatunk.
Ha egy pusziban még összeér szívünk,
Ha egymásnak még megmaradhatunk.

2013. október 10.

Színes egyéniségek

Mesejáték felnőtteknek


 

Szente Erika Gyerekszáj

Jó szívvel ajánlom Szente Erika bájos kis gyermekversét.

Megállni tilos Az élet írta rögtönzött hangjáték

Valóban az élet írta ezt a rögtönzött hangjátékot, pedig bizonyára lehetett volna másként is!

Festékbe lehelt arcok

Festékbe lehelt arcok

Fenyvesi Edit, Metamorfózis című alkotásához

Míg árnyas sétány sodrát méri léptem,
Egyre kedvesebb nekem, e méla csend...
Gesztenye koppan, lassul a porban,
S, rőt levélbe karolva, elpihen.

Szeptembervégi szél simít a fákon,
Mélázgat még, érzékeny lelkem húrjain,
Aranyló lombok közt bontakozik álmom,
Fény dereng felém, s, arcodra lelek, múltam útjain.

Örök változásba mozdul létezésed.
E lágyan ívelt arc, halványra sikeredett mosoly...
Őrized benne botladozó, gyermekkori lépted,
Ki új babáért könnyezve, tenyerébe omol.

Lehunyt szempilládra, rázuhan a csend,
Hajadat kavarja, mosolygós déli szél...
Mint rőtülő levél, mi mélységen mereng,
Voltál... s még itt vagy - mert a létező, remél.

Már csak úgy vagy jól, ha lelked adhatod.
Kit szeretnek, az, egyetlen mosolyért szerethet!
Festékbe lehelt arcok nézik, messze tűnő napod...
Csak az tűnhet el létünkből, kit végleg elfeledtek.

2013. szeptember 25.

Sárkány Sándor

Elkísérem léptedet

Virágok Kóci 36x24 szénrajz

Elkísérem léptedet

Nem érted, miért nem köszöntöttelek,
Mikor özönlöttek névnapodat méltató szavak,
Tán a vak sem esett volna ennyi szépen át,
Mit szóvirágból, csokorba kötött, e nap.

Nem érted, miért nem gondoltam reád...
Hisz, ismeretlenül is megtették, annyian.
Kedveskedő szavak, kitől jöttek, talány...
Tengernyi ismerős, és ismeretlen hang.

Nem érted miért nem figyeltem rád,
Épp ezen, a nevedet méltató napon...
Akkor éppen nem köszöntem jó éjszakát,
Másra számítottál tőlem... nagyon.

Tudod... én nem böngészem naptár lapjait,
És nem kutatom holnapjait a létnek,
Csak befelé nézek, csak lelkemre hallgatok,
Mert ki szívével lát, az, soha el nem téved.

S, ha nem szólítalak is, veled vagyok...
Legyek aszfalt repedéséből sarjadó virág,
Fűszál, mi lépted mellől utánad hajol,
Járda fölött ívelt, harmatcseppes ág.

Napsugár vagyok, hogy simíthassak arcodon,
Szeptemberi szellő, mely rőtes őszt ígér,
Hogy észrevétlen cirógassak hajszálaidon,
Mi pulcsid ujjába suhanva elkísér.

Esőcsepp vagyok... könny helyett gördülök arcodon,
S, ha kézfejeddel elkened, azon is leszek.
Mert én csak úgy vagyok, csak egy a sok közül,
Ki elkísérem léptedet, amíg csak lehet.

2013. szeptember 24.

Sárkány Sándor



 

Lassabban fuss

Lassabban fuss, hogy utolérjelek!
Te... vigyorgó ficánka gyerek.
Ki nem kérdezed, meddig létezel,
Eléred azt, mit más nem érhet el,
És nem érdekel, ha úgy tudják... nem lehet.

Nem mérgezed kétségekkel holnapod,
Nem nézel utána, hol vagyok,
Csak méred porba mártott léptedet.
Nem kérdezed, mi az, mit értek,
Mit érek... ha mégis csüggedek.

Ha tekintetem lábnyomod téveszti,
Ködbe veszni vélem arcodat...
Gyermekséged túlharsogják zajok,
Hangtalan koppanó, magányba-fúlt jajok,
Létembe marnak, ha nélküled vagyok.

Te... vigyorgó ficánka gyerek!
Lassabban fuss, hogy utolérjelek!
Jobb, ha mosolyomat inkább te viszed.
Hisz, kalapom alól, úgyis előre nevetsz,
De amíg lehet, lépést tartok veled!

2013. szeptember 19.

Ébredés után

Didergő patakpart 48x68 pasztell papír

Nem-érted,
Mért nem festek újabb képeket,
Bár meglehet...
Adódna még ezer napom,
S, ha galériába adom,
Tán, valamit kereshetek...
Hogy létemért tegyek,
Hogy könnyebb legyen a holnap,
Ha majd fölém hajolnak,
Fizetni tudjak mindenért.

Csak színekkel... leheletnyi Boldogság, Fenyvesi Editnek

Nem festek tájakat, pipacsfoltos árkot,
Kesernyés illatú réti vadvirágot,
Kék eget sem festek, min felhő integet,
Lemenő napot, sem alkonyi bérceket.

Réti-virágaim

Mosolygószirmú, kedves kis rétvirágaim!
Köszönöm, hogy közétek libbenhettem megint!
Míg belétek karolnak bitangolt álmaim,
Ágyam körül hallgatóznak, ósdi kínjaim.

Te, kék egekbe nyújtózó Ökörfark-virág...
Kórónak én nem nevezlek, nekem más leszel!
Értem nyíltál, amióta világ a világ...
Életfonalamra fűzött remény vagy nekem!

És te... vérszínű pipacsom! -- látod, itt vagyok,
Ha könnyű szellő simít érzékeny testeden...
Vele jön majd lelkem is, mit köztetek hagyok,
Ha nem cirógat rajtatok, reszkető kezem.

És rólad, kék Katáng! - Katánkra emlékezem,
Ki sárga-rózsát vágyott, ha hosszú volt a tél...
Kinek búcsúintését, őrizi még szemem,
Pedig hányszor nyíltál újra... hányszor elmentél.

Réti bakszakáll, te szellőkkel incselkedő!
Karcsú levélkéid, búcsút intenek felém,
Nap-sárga szirmocskáid, kicserzi az idő...
Vaj, látjuk-e még egymást... túl, életünk delén.

Ha jégvirág virít majd szobám ablakszemén,
Réti-virágaim... én rátok emlékezem,
Szelíd mosollyal fogadom létem kék egét,
Míg takaróm ráncait simítja vén kezem.

2013. július 17.

Sárkány Sándor

Addig jól vagyok

Míg mosolyod körbefonja lelkem, addig jól vagyok!
Míg összekarolva lépdelünk az erdő aranyán...
És együtt vágyhatunk még néhány gondtalan napot,
Ha átsétáltunk is már, létünk tavaszán.

Amíg kegyes velem az égbolt, addig jól vagyok!
Míg napsugarak csókolgatják rétem harmatát...
És mindkettőnkre hunyoroghatnak a csillagok,
Ha kövér hold veti ránk, ezüst sugarát. 

Míg kézen fogva ér az álom, addig jól vagyok!
Míg madárdalra tárod szobánk ablakát...
És kávéillat köszönthet egy újabb napot,
Ha szellő cseni kispárnádról, hajad illatát.

Míg hópihe libben vállunkra, addig jól vagyok!
Míg gyönyörködöm lábnyomunknak, kígyózó sorát...
És süteményillatot lehelnek az ablakok,
Ha színes fények ölelik a házak ajtaját.

Míg gyertyafény libben gyermekarcon, addig jól vagyok!
Míg fenyőillat lakja be az egyszerű szobát...
És szeretetre ébredhetnek majd a holnapok,
Ha lelkükbe szőve vigyázzák majd, lépteink nyomát.

2013. július 25.

Sárkány Sándor

Szerelem

Szerelem 40x50 olaj, farostra kasírozott vászon

SZERELEM elmélkedés az élet dolgairól

Szerelem

Szerelem, szerelem! -- ma rólad elmélkedem...
Lelkem ablakát, most szélesre kitárom!
Ma rózsaszínbe mártom érzelmeimet!
S, lefújom a port, múltam fátyoláról.

Te... nyolc betűbe kényszerített érzelem!
Te vagy csak, ki végig hűséges maradtál...
Hogy kimondhassam azt is, amit nem lehet...
S, világgá kiáltsam! - mennyi mindent adtál.

Egy ifjú barna lányt, ki szemembe nevet...
Hála érte néked... még mindig asszonyom!
Kislányt, ki az óta két unokát nevel,
Kik színesre mázolják maradék napom.

Még visszamosolyognak rám a fellegek,
Tücsökcirpeléssel álmodik a rétem,
Kis-patak fecseg, ha kövein billegek,
Árnyas erdők várják, lassúhodó léptem.

És mi mást mondhatnék? - ha ennyi nem elég.
Talán csak még annyit; sose vágytam többre!
Nem vágyok én másra! -- csak ez maradjon még...
Álmodj még szerelem... pihenj meg lelkembe!

2013. július 3.

Sárkány Sándor

Nyuszi vagy rögtönzött hangjáték egy vicc alapján

 Hallottam egy viccet, és eljátszottam a gondolattal kicsit! Bízom benne, hogy nem lesz belőle sértődés!

Kis galagonyád vers, Hargitai Bea festményeihez

Hargitai Bea őszinte mosolya, és lélekkel festett alkotásai olyan természetességgel leltek otthonra lelkem legszebb zugában, mintha mindig is ott lettek volna! Elfogultság ide-vagy oda, képtelen vagyok másként érezni az igaz barátról, de művészetéről éppen úgy!

Kis galagonyád
Vers, Hargitai Bea festményeihez

Van egy mosoly, mi lelkembe festette magát.
Nem úgy, mint vázában feszítő orchideák...
Mint méz ízű ígérettel nyíló hársvirág, 
Csak... mint vándorra mosolygó galagonyák.

Dehogy könnyeket - vers, Beethoven dallamaira

Mező - részlet
Sárkány Sándor

Életem ösvényén lassan ballagok,
Nyomomban tegnapok, fakult hónapok...
Tolják maguk előtt vénült testemet.
Néha már magam sem tudom, mért vagyok...
Könnyű álom híre tartja lelkemet.

S, ha sorjáznak is elém holnapok,
Jobban inkább már csak magamnak vagyok...
Évtizedek markolják már szívemet,
Nem ígérnek újakat, csak úgy vagyok...
Késik már a tavasz, új szín sem jöhet.

Hová tűntek élettel telt tegnapok?
Még mosolygok, ha kérded; jól vagyok!
Már csak lelkem érzi angyal lelkedet,
Nekem, csak elárvult kisszobám zokog,
Sok már a csend, mi helyetted, itt lehet...

Emlékképek jönnek... mosolygós tegnapok,
Bennem kacajod csendül, mert még vagyok,
És milyen jó nekem, hogy még így lehet...
Hogy a múltunkból, boldog percet lopok!
Dehogyis bánatot... dehogy könnyeket!

Ha egyszer majd én is mindent itt hagyok,
És nekem többé nem lesznek holnapok,
Kelyhet tár az ég, már várja lelkemet...
Egy mosoly lesz csupán, mit itt hagyok,
Szeretetem hagyom, dehogy könnyeket!

2013. április 19.

A lélekfestő - színes mese, nem csak gyerekeknek

Számtalanszor megtapasztaltam már mekkora tévedés áldozata lehet az ember akkor, amikor első látásra próbál megítélni valakit, alkati adottságai, kinézete alapján! Mélyebb ismeretség után, már talán önmagának is röstellené bevallani az ember, hogy tévesen ítélt, mert hibátlannak mondott test is takarhat jellemtelenséget, és különféle alkati tökéletlenségek ellenére is lakozhat valakiben hatalmas, szerethető lélek.
E gondolat mentén lépegetve írtam ezt a színes mesét, melyet még a hossza ellenére is jó szívvel ajánlok minden embertársamnak!

Sárkány Sándor

Remélsz és remélek - Angyalzene ihlette vers

"Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt" hirdeti Pataki Attila, az Edda énekese mindazoknak, akik még képesek olvasni a sorok között! Én is álmodtam egyet, de nem csak magamnak, hanem minden embertársamnak, aki azonosulni képes, e gondolatokkal! Lehet, hogy túlzott az optimizmusom, hiszen a világ dolgai mintha éppen ellenkező irányba kanyarodnának, de ezeket az álmaimat sohasem adom fel!

Remélsz, és remélek

Remélsz, és remélek...
Hogy szebb idők jönnek!
Könnyek és komorság,
Végleg elköszönnek!

Vigyázom neked - vers, egy varázslatos melódiára

Jó sorsom úgy hozta, hogy "belebotlottam" e varázslatos melódiába, Hargitai Bea lelkéből lehelt virágai pedig mindig is szívem csücskei voltak! E két motívum egymásra találása olyan érzelmi töltéssel bírt, amiben megszülethetett ez az alkotás.

Vigyázom neked

Maradj... csak egy percet még... had öleljelek!
Simuljunk egymáshoz... még ne siess!
Szélfútta hajszálak már búcsút intenek,
Míg ingemen átérzem szívedet.

Szürkéllő betonon gyászszínű kerekek,
Elragadják tőlem a holnapot!
Nyújtózó géptörzsön ovális ablakok...
Csak nézel... s majd nem látod, hogy vagyok.

Hadd gyönyörködjem még hajad illatába!
Velem legyen, ha már messze leszel!
Búcsúkönnyeidet őrizzék szemeim,
Ha már az égbolt kékjébe veszel!

Megőrzöm neked majd holdfényes éjeink!
Áradó, száradó patakmedert...
Tücsökciripelést, nyárszagú réteket,
Vigyázom neked, míg messze leszel!

Pillangóvirágaid majd újravetem...
És ne sírj az elárvult kisszobád után!
Vénülő szüleid se fájdítsák szíved...
Rájuk nézek majd szombat délután!

Ha szótalan üldögélnek a kispadon,
S, megfáradt szemük az égre figyel,
Majd közéjük telepszem... mókázok kicsit,
Velük hallgatok... ha hallgatni kell!

Segítek kicsit a jószágok körül is!
Atyádnak ne legyen annyi teher!
Elnémult iskoládért se hullass könnyet,
Őszre majd újra katedrán leszel!

Tíz hét még nem a világ... elszalad, meglásd!
Írok majd, amilyen gyakran lehet!
Megírom, mi újság szertett falunkban,
Visszavár mindenki, aki szeret!

Virágaid, s mi fontos, vigyázom neked!
Te csak láss, hogy új fényt hozhass nekünk!
Búcsúkönnyek helyett, mosolyogjon szemed!
Enyémet vidd... amíg külön leszünk!

2013. április 3.

Reménykedem

Menjetek csak... én maradok még, vele!
Sietni már úgysincsen kihez...
Harangok bongnak elárvult lelkemen,
Rózsáim, nem szólnak senkihez.

Nap-sárga szirmok bámulnak az égre,
Levélkék... dermedten fekszenek,
Virágillat száll, boldog messzeségbe,
Hol pufók felhőcskék fehérlenek.

Tengernyi kék... majd feloldja lelkedet,
Angyalszárnyat varázsol reá...
Magasba emelsz, ha utánad megyek,
Reménykedem, nem lesz már soká.

Fáradt vagyok, hosszú a hetven tavasz,
De még hosszabb a hó szagú tél,
Ásító csend... csak bennem zeng már szavad,
Szívemben űr... messzire mentél.

Ha vénült bőröm melengeti napom,
Együtt hallgatózok a csenddel.
Lelkem a padon, mellette kalapom,
Majd utánad szökik egy reggel.

2013. március 28.

ELMERENGVE Sárkány Sándor verse Várkonyi Judit előadásában

Az űrt, melyet az érintés hiánya okoz, csak a szeretetteli emlékek lehetnek képesek valamelyest betölteni...

A KÉZ vers, Papp Edit festményének inspirációjára

Mondják olykor... ismerem, mint a tenyeremet. De vajon valóban ismerjük a tenyerünket? Én néha még saját magamnak is tudok meglepetést okozni...

SZERETEM

 Sárkány Sándor verse Várkonyi Judit előadásában

Hálás köszönetem Várkonyi Juditnak, aki lelkét adta az én egyszerű kis versemhez!

Szeretem

Szeretem a búzavirág kékjét,
Köztük járva rád emlékezem,
Búzamezők érett szőkeségét,
Hajad lágy hullámát hozza el nekem.

A KIS TÜKÖR

Sárkány Sándor meséje Várkonyi Judit előadásában

Apróbb-nagyobb "tragédiákkal" tarkított létezésünk, naponta csiszolgatja jellemünket, ahogy az apró gyémántot formálja az ékszerész. A gyermeklélek egy villanásába enged betekintést ez a kis történet, mely Várkonyi Judit elbűvölő hangja tesz teljessé!
Hálás köszönetem szeretetteljes lelkesedéséért!

AZ LEGYÉL NEKEM

AZ LEGYÉL NEKEM Sárkány Sándor versét előadja Várkonyi Judit

A kép okán, vagy másért, nem tudom, de annyi bizonyos, hogy ez a legtöbbet látogatott versem. A sikeren felbátorodva, most elhoztam Várkonyi Judit érzékenyre hangolt előadásában is! Hálás köszönetem az "imáért", Drága Juditom!

Isten teremtményei - hangjáték

Érző lelkű, szeretetben összekopott társak, nem lehetnek közömbösek egymás dolgai iránt! Hogyan is tehetnének másként, velük együtt vénült házi kedvenceikkel!

A KÉKEK BŰVÖLETÉBEN válogatás, Sárkány Sándor festményeiből

Johann Pachelbel varázslatos melódiájának szerenád változatára, kék színű festményeimmel szeretném megörvendeztetni, e színek kedvelőit.

Senkire sem várok

Sárkány Sándor verse Várkonyi Judittól

Szívből jövő köszönetem Várkonyi Judit irodalmár barátomnak, aki gyönyörű koronát varázsolt egyszerű kis versemre!